Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szelvények
148 Lászlóffy Woldemár átlag P = 0,058 Я + 405 [mm ], ill. L = 0,942 Я ^ 405 [mm ] Я > 560 mm területi csapadékátlagra; felső határként, tehát melegebb vízgyűjtőkre : P = 0,116 Я + 460 [mm ], ill. L = 0,884 Я - 460 [mm ] Я 625 mm területi csapadékátlagra és alsó hatérként, tehát hűvösebb vízgyűjtőkre : P = 350 mm, ill. L = Я - 350 [mm ] Я > 500 mm területi csapadékátlagra. Ezek az összefüggések kevés, és főleg németországi mérési adatra támaszkodnak és hazai viszonyainkra — a kétségtelen éghajlati különbségektől eltekintve — már csak érvényességi tartományuk miatt sem alkalmazhatók. Különben Kalweit H. kimutatta, hogy a keletnémetországi vízgyűjtőterületre sem érvényesek [4]. A későbbi kutatók a fenti 3 egyenes helyett olyan vonalsereget határoztak meg, amely az évi csapadékösszeg és az évi középhőmérséklet (T, C°) függvényében ábrázolja az évi párolgás (ill. a lefolyás) alakulását. Ezen az úton járt W. Wundt és A. Coutagne [5]. Első kísérleteinknél a Coutagne-féle összefüggést használtuk, de hamarosan kiderült, hogy alföldi területeinken nagyobb a párolgás, mint a Coutagne-féle görbék szerint. Az eltérések oka nemcsak az, hogy a Coutagne-használta adatanyag főként óceáni éghajlati hatások alatt álló területekről származik. Közrejátszik bennük a P = f(H,T) típusú összefüggések közös elvi hiányossága is, amely onnan ered — és erre Pardé M. is felhívta a figyelmet fentidézett cikkében —, hogy az évi középhőmérséklet nem lehet arányos az évi párolgás összegével, hiszen két azonos középhőmérsékletű és csapadékú hely párolgása a hőmérséklet évi járása szerint lényegesen eltérő lehet. Budiiko M. I. szovjet geográfus az évi középhőmérséklet helyett a felszínre besugárzott hőenergiát (R kalória/cm 2 • év) vezette be segédváltozóként [6 ]. Ez elméletileg kétségtelenül helyes, de mivel R értékét a földrajzi szélesség függvényében adja meg, az általa szerkesztett L = /(H,R) görbesereg a gyakorlati hidrológia igényeit nem elégíti ki. (Nem is erre, hanem összehasonlító földrajzi vizsgálatok céljaira készült.) Az újabb kutatók a havonkénti párolgást (p„ i = 1 12) igyekeznek meg12 határozni s ebből összegezéssel számítják az évi párolgást (P = L p,). Ezt azután az évi csapadékból levonva kapjuk a lefolyási magasságot : 1 L — H — P (1) A Szovjetunióban meglehetősen elterjedt Kuzin P. Sz. függvényábrája [7 ], amelyet a lengyel hidrológusok is átvettek [8 j és Szesztay Károly is közöl, ill. felhasznált a Zagyva vízgyűjtőterületeire vonatkozó számításaiban [9]. Kuzin görbéi a havi középhőmérséklet (/,) függvényében közvetlenül adják meg a p, párolgást. A csapadék mennyiségét Kuzin csak úgy veszi figyelembe, hogy a január—május, június és július—december időszakra más-más görbét közöl. Emiatt a függvényábra szigorúan véve csak a szerkesztéshez felhasznált adatok származási helyére, a FelsőVolga vidékére, ill. a Szovjetunió európai részének az 56—60. szélességi fok közé eső sávjára érvényes. (Az ábrán feltüntetett havi középhőmérsékletekből T=3,l C°). A közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy az Alföld legnagyobb részén az átlagos évi csapadék mennyiségét meghaladó párolgást ad. (A képlet szerint P > Я lenne).
