Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - II. Bogárdi János: Hordalékméréseink eddigi eredményei

140 Bogárdi János A Tisza mellékfolyói közül a Sajón, a Hernádon és a Maroson végeztünk eddig nagyobbszámú mérést. A Körösökön, valamint a Berettyón a mérések már megindultak, de azok a hordalékviszonyok általános jellemzésére még nem elegeiidők. Hordalékméréseink eddigi eredményeiről legjobban úgy tájékozódhatunk, ha a mérési adatok és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok alapján sorra ismertetjük vízfolyásaink hordalékviszonyait. A 4. ábra szerint 10 vízfolyásunkon összesen 32 hordalikmérő állomás működött, illetőleg működik. Ezek közül a továbbiakban 6 vízfolyásunkat fogjuk, összesen 17 hordalikmérő állomás észlelései anyaga alapján, jsllemezni. Minden vízfolyásnál legelőször a lebegtetett-, azután a görgetett hordalékra, végül pedig a mídsranyagra vonatkozó eredményeinket közöljük. Folyónkint és hordalákmérő állomásonkint a jellemző'szemnagyságokat, hordaI éktöménységeket és hordaléksúlyokat az I. táblázatban soroljuk fel. A) A Duna hordalékviszonyai A Duna magyar szakaszát, a hordalékmozgást tekintve, két igen eltérő szakaszra oszthatjuk. A Gönyü feletti ú. n. magyar Felsődunára jellemző a nagytömegű durv a görgetett hordalék. A Gönyű alatti szakaszon a görgetve szállított hordalékmennyiség lényegesen lecsökken. A lebegtetett hordalékszállítást tekintve a két szakasz között már nem találunk különbséget,sőt a hordaléktöménység az egész magyar dunaszakaszon meglepő állandóságot mutat. A mederanyagot tekintve a két szakasz között ismét számottevő a különbség. Gönyü felett csaknem kizárólag durva kavicsból áll a meder anyaga, viszont Gönyütől lefelé mind nagyobb és nagyobb mennyiségben jelenik meg a durva és finom homok, majd az iszap is. Vizsgáljuk először a Duna lebegtetett hordalékszállítását. A Felsődunán a lebegtetett hordalékra vonatkozóan még nem állnak részletes mérési adatok rendelkezésünkre. Ennek ellenére az eddigi mérésekből megállapíthatjuk, hogy a Felsődunán a lebegtetett hordalék átlagos töménysége mintegy 80g/m

3. A legnagyobb hordaléktöménység kereken 1000 g/m

3-re tehető. Figyelembevéve a hordaléktöménység vízállás szerinti változását, a vízállásgyakoriságok alapján a Felsődunán az évi lebegtetett hordalékszállítás kb. 10 millió tonna lehet. Mérési adatok hiányában a legnagyobb víznél mutatkozó maximális hordaléksúlyra megbízható adatunk még nincsen. A Gönyü alatti szakaszon a lebegtetett hordalék mennyiségének meghatározására 3 hordalékmérő állomásunk adatai is rendelkezésünkre állnak. A dunaalmási, nagymarosi és sztálinvárosi hordalékmérések alapján az átlagos és maximális hordaléktöménység a Gönyü alatti szakaszon is nagyjából ugyanakkora, mint a Gönyü feletti szakaszon. Az időegység alatt szállított legnagyobb lebegtetett hordaléksúly kb. 6—7000 kg/s. Érdekes, hogy az átlagos lebegtetett hordaléksúly Dunaalmástól Sztálinvárosig 240 kg/s értéktől fokozatosan növekszik 370 kg/s-ig. Ennek megfelelően természetesen az évi átlagos hordalékszállítás is növekszik lefelé 7 550 000-től 11 700 000 tonnáig. A lebegtetett hordalék szemnagyságát a Felsődunán csak szórványos vizsgálatok alapján határoztuk meg. Ezeknek alapján az átlagos • szemátmérő valószínűleg 0,1—0,04 mm között változik. A legnagyobb lebegtetett hordalékszemek valószínűleg a több milliméter nagyságot is elérik. Dunaalmásnál a lebegtetett hordalék átlagos szemátmérője 0,05 — 0,06 mm, Nagymarosnál 0,07—0,08, Sztálinvárosnál pedig 0,06—0,07 mm. A lebegtetett hordalék szemnagyságát illetően feltűnő, hogy a Gönyű alatti szakaszon nem mutatkozik a szemnagyság lefelé való csökkenése, sőt Nagymarosnál találjuk a legdurvább