Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája

128 Ihrig Dénes I a talaj vízállás-változások között, a talajvízállások és a megelőző hónapok csapaclékösszege és átlagos hőmérséklete között. Többszörös korrelációt állít fel a talajvízállás, valamint a csapadék és hőmérsékletek között. Bemutatja a változók kiválasztásának módszereit, a kapcsolatok megbízhatóságának vizsgálatát, valamint a kapcsolatok használhatóságát és alkalmazási lehetőségét. b) Bogárdi János, a míísz. tud. doktora : Az alföldi talajvízállásváltozások vizsgálatának módszertani kérdései. (Magyar Tud. Akad. Míísz. Tudományok Osztályának Közleményei, X. kötet, 3—4. szám,1953, 16 old.) A szerző a talajvízállásváltozásoknál az idő- és helyszerinti vizsgálatokat szétválasztja. Több példát közöl az idő- és helyszerinti vizsgálatok módszereinek ismertetésére. A talajvízállásváltozások és a csapadék kapcsolatánál a helyszerinti vizsgálatok a tényleges lefolyási tényezők ismeretének hiányában nem vezettek eredményre. Sikeresek voltak azonban a hely szerint változó hidrogeológiai tényezőkkel végzett számítások. Kitűnt, nogy a talajvízállásváltozások nagymértékben függnek egyrészt a talajvíztükör terepalatti mélységétől, másrészt' pedig a lalaj áteresztőképességétől. Ezek az eredmények biztató kezdetét jelentik a helyszerinti vizsgálatoknak. c) Bogárdi János, a míísz. tud. doktora: A várható tavaszi maximális havi közepes talajvízállások előrejelzése az Alföldön. (Hidrológiai Közlöny, 1953. évi 11 — 12. szám, 8 old.) A várható maximális tavaszi havi középvízállást, a megelőző őszi minimális havi középvízállással, az október-november-március és a december-január-februári csapadékösszegekkel, valamint adecember-január-februári középhőmérsékletek átlagával kapcsolatba hozva lehet előrejelezni. Az előrejelzési kapcsolatok meghatározása többszörös lineáris korrelációszámítás segítségével történt. Összesen 28 alföldi talajvízkútra vonatkozóan megadja az előrejelzési összefüggés meghatározásának teljes menetéi. Végül a tanulmány bemutatja az 1952. évi tavaszi előrejelzett értékeket, összehasonlítva a ténylegesen bekövekezett talajvízállásokkal. d) Ubell Károly : Talajvíztározódás a csapadék ludasára. (Vízügyi Közlemények, 1953. évi II. füzet, 21 old.) Aszerző az Alföld különböző területén elhelyezett hosszú észlelési sorú talajvízszintmegfigyelő kutak adatainak feldolgozása álapján igazolta, hogy az évenként periódikusan előforduló talajvízállásemelkedés főleg a helyi csapadékból beszivárgó vízmennyiség hatására történik. A beszivárgási kapacitás változásainak figyelembevételével kimutatta, hogy a talajvíztározódás mennyiségét a csapadék eloszlása nagy mértékben befolyásolja és a talajvíztározódásra legnagyobb hatást a március-áprilishavi csapadékösszeg gyakorolt, összefüggést állapított meg az átlagos talajvízjárás és a talajvízszint terep alatti mélysége között. A téli félévben előálló talajvízállásemelkedések és a téli félév csapadékösszegének összefüggéséből meghatározhatók az egyes talajvíztartó rétegek szabad hézagtérfogatának közelítő számértékei. e) Dr. Kessler Hubert : A karsztvíz feltárása. (Vízügyi Közlemények, 1952. évi II. füzet, 33 old.) A szerző ismerteti a karsztvízkutatás terén nyert legújabb tapasztalatokat és az ezekből levonható következtetéseket. Leírja a karsztosodás folyamatát és a szükséges földtani és morfológiai előfeltételeket. Rámutat a mészkőből és dolomitból eredő források közötti lényeges különbségre és magyarázza ennek okát. Bevezeti a forrásmegbízhatósági index fogalmát, amelynek alapján a források vízhozam-, hőmérsékleti és kémiai ingadozása, illetve megbízhatósága számszerűen kifejezhető. Számos mérés alapján kimutatja a karsztvíz minősége, mennyisége és a csapadék közötti összefüggéseket és felsorolja az ország legnagyobb karsztforrásainak adatait. Végül ismerteti a mesterséges karsztvíz kivétellel kapcsolatos előzetes kutatásokat és a feltárásokkal szerzett gyakorlati tapasztalatokat. f) Dr. Kessler Hubert: A lillafüredi Anna-barlang karsztforrásai. (Hidrológiai Közlöny, 1953. évf. 1—2. szám, 6 old.) Régebbi szakvélemények Miskolc vízellátására a lillafüredi Annabarlang forrásait alkalmatlanoknak nyilvánították és javasolták a 7 km-rel távolabb