Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája
# A Vízgazdálkodási Kutatóintézet munkája 117 tudományos kutatás céljaira elegendőd Általános szempont, bogy lehetőleg minden 20 liter/perc-nél nagyobb hozamú forrás a nyilvántartásban szerepeljen. Nem vette figyelembe az Intézet a gyógyforrásokat, amelyeknek a vizsgálata a Balneológiai Kutató Intézet hatáskörébe tartozik. A nyilvántartás csoportosítása általában hegységenként történt. Ezen az alapon 12 forrásnyilvántartási körzetet állapított pieg az Intézet. A legjelentősebb — általában 1000 liter/perc-nél nagyobbhozamú — forrásokat havonta mérik, a kisebbeket negyed-, vagy félévenként. Az eddigi vizsgálatokból kitűnt, hogy a források kémiai összetétele a vízhozamtól függően változik. A kémiai összetétel, illetve az ionkoncentráció változásának gyors helyszíni megállapítása végett a mérőcsoport bevezette a forrásvizek elektromos ellenállásának mérését, amit külön e célra készített könnyen kezelhető műszerrel a helyszínen végez. Ezen kívül, bizonyos időközökben kémiai elemzésekkel is ellenőrzik a víz összetételét. A vízhozamok mérésére különleges hordozható bukógátakat kellett szerkeszteni. Több olyan jelentősebb forrásnál, amelyek típusforrásnak tekinthetők és megfigyelésük tudományos szempontból különösen fontos, napi vízhozamm'éréseket vezetett be az Intézet. Erre a célra olyan bukógátakat rendszeresített, amelyeknél az átbukási magasság lineárisan növekedik a vízhozammal. Ilyen lineáris búgógát van elhelyezve a Keszthelyi, a Bükk- és az Aggteleki-hegység egyes forrásainál. Több bukógátat rajzolómércével épített össze az Intézet és a jelentősebb források vízgyűjtőterületére rajzoló csapadékmérőket állított fel a csapadék és forráshozam közötti összefüggések részletesebb tanulmányozása céljából. A begyűjtött adatok tudományos értékelése már eddig is több olyan eredményre vezetett, amelyek a műszaki gyakorlatban sikerrel alkalmazhatók." e) Karsztvízmegfigyelő-terület Az Intézet 1953-ban a balatonfelvidéki karszthegységben megfigyelőterületet létesített. Erre a területre, kedvező hidrogeológiai viszonyain kívül, azért esett a választás, mert az itt szerzett adatok a Balatonvidék vízellátásának végleges rendezésekor már gyakorlatilag is hasznosíthatók lesznek. " Az első karszthidrológiai szelvény Balatonfürednél, a Siskeforrásnál kezdődik. A forrás hozamát rajzolóműszer méri. Tőle 1,5 km-re, 235 m A. f.-i magasságban és további 7 km-nyire, Kövesgyürpusztán, 308 m A. f.-i szintén egy-egy 100 m mély fúrás készült. Mindkét fúrás repedezett dolomitban jól feltárta a karsztvizet. A vízszint 201 ill. 281 m A. f.-i magasságban van, és igazolta a karsztvízszint feltételezett erős feldomborödását. Mindkét fúrásra betonvédőépítményt készíttetett az Intézet, amelyekben rajzoló vízszintmérőket helyez el. Kövesgyürpusztán barográffal kiegészített csapadékmérőállomás működik. A másik szelvényt a Keszthelyi hegységben tervezte az Intézet. Ez a vonyarcvashegyi forrásoknál kezdődik, — amelyeknek vízhozamát naponta mérik, — és északi irányban halad. Itt is két fúrás készül. Ennek a balatonfelvidéki karszton létesített minta-megfigyelőterületnek az lesz a rendeltetése, hogy a már megkezdett és jövőben végrehajtandó észlelések alapján törvényszerűségeket lehessen megállapítani a csapadékvizek dolomitkarsztban való tározódására, a karsztvizek mennyiségére, szintjük alakulására és általában a dolomitos karsztok hidrológiájára vonatkozóan. * Lásd dr. Kessler Hubert ,,A beszivárgási százalék és a tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása karsztvidéken" c. tanulmányában.
