Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
1. szám - VII. Kisebb közlemények
Medersilllyedés az Alsó-Rajnán 105 b) A mederváltozások kimutatásának másik módja, — amelyhez főként akkor kell folyamodnunk, ha nincs összehasonlításra alkalmas változatlan szelvényünk, — az évi közép- és kisvízdllások sorának felrakása. A közép- és kisvízállások azonban az évi csapadék mennyiségének ingadozása miatt annyira változók, hogy a kapott görbék simítás nélkül nem használhatók. A simítást először 5 éves átkaroló közepekkel végezték, de csupán a 25 éves átkaroló közepek vonala voit elég nyugodt ahhoz, hogy belőle a medersüllyedést biztosan leolvashassák. Ezzel azonban a görbék töréspontjai annyira eltompulnak, hogy más, mint a süllyedés évenkénti átlaga, nem állapítható meg belőlük. c) Végül meghatározták, a vízmérési adatok közvetlen felhasználásával, az andernachi vízmérce 200 cm-es vízállásánál lefolyó 1230 m 3/s vízhozamnak a lejjebb következő szakaszon megfelelő, a beömlő vizek révén fokozatosan 1410m 3/s-ig emelkedő vízhozamhoz tartozó mindenkori vízállások megváltozását a vizsgáit időszak folyamán. Erre a célra nem szerkesztették meg a vízhozamgörbéket, hanem a vizsgált környezetben egyenesnek tekintve őket, számítással végezték el a műveletet. Vízhozamméréseket csak 1895 óta végeztek, és számuk elég kevés, úgy, hogy ezt az eljárást csak a mércekapcsolati vonalakra alapított vizsgálat ellenőrzésére lehetett felhasználni. Az alkalmazott három módszerről összefoglalóan a következők állapíthatók meg : 1. A mércekapcsolati vonalak pontosabb eredményt adnak, mint a közép- és kisvízállások összehasonlítása, viszont a módszer alkalmazása attól függ, hogy van-e összehasonlításra alkalmas változatlan kiindulási szelvény. Ebben az esetben is a pontosság a kiindulási mércétől távolodva állandóan csökken. 2. Az évi közép- és kisvízállások közvetlen összehasonlításánál elesnek mindazok a hibák, amelyeket az előző eljárásnál az összehasonlítás alapjául szolgáló vízmérceszelvény lefolyási viszonyaiban beállott változások okoznak. Hátrány viszont, hogy az adatsorok simításánál minden részlet eltűnik, és csak általános képet kapunk a mederváltozásokról. 3. Az azonos vízhozamnak megfelelő mindenkori vízállások egybevetése a legpontosabb. Az eljárás független az időjárási és vízjárási viszonyoktól is. De a rendesen kevésszámú mérés miatt ez a módszer lényegesen kevesebb összehasonlító adatot nvujt, mint a mércekapcsolati vonalakkal való eljárás. Mindhárom eljárásnak megvannak tehát az előnyei és hátrányai. A folyómeder változásának és a vízszintsüllyedés előhaladásának rendszerint nem az évenkénti mértéke érdekes, hanem a változás hosszabb időszakra vonatkozó irányzata. Ez az irányzat a vizsgálati módszerek együttes alkalmazásával viszonylag pontosan megállapítható. Ezen túlmenően az évi adatok nyugtalan változása sok esetben értékes útmutatással szolgál a fenéksüllyedés okaira vonatkozóan. Az Alsó-Rajnán a medermélyülés Weselnél már 1820-ban folyamatban volt, Ruhrortnál 1850 körül kezdődött, Düsseldorfban pedig csak 1893-ban. Mértéke a vizsgált 130 éves időszak alatt 110 — 250 cm. Megállapítható, hogy az erózió rendszerint alulról felfelé halad s üteme változó, sőt időnként előjelét is változtatja, azaz helyi feltöltődéseket is okozhat. A süllyedés előhaladásának szünetelése vagy határozott csökkenése — a kölni szakaszt kivéve — a mai.napig nem állapítható meg és nem is várható. A vizsgált vízmércék közötti szakaszok vízsziut- és fenéksüllyedésének meghatározása mederfenék-felvételek és vízszintrögzítések alapján történhetik. A folyószabályozónak ezek a vizsgálatok a legfontosabbak, nehézségeik azonban igen nagyok. Az egész Alsó-Rajnára kiterjedő legrégibb mederrétegterv pl. 1923-ból való és utána 1950-ig csak további 3 készült. A sodorvonal hossz-szelvénye nem ad helyes képet a mederalakulásról, az átlagos fenékmélység, a kisvíz alatti szelvényterület vagy a medertérfogat-változások megállapításánál pedig — különösen sarkantyúkkal szabályozott folyón — nehéz eldönteni, hogy milyen szelvényszélességgel számoljunk. Ezért általában vízszínrögzítésekre támaszkodnak. A vízszínrögzítés azonban hosszú szakaszon nagyon költséges, ritkán is adódik rá jó alkalom. A folyammérnöki szolgálat inkább segédvízmércék állításához folyamodott, melyeket adott időpontban sűrűn leolvastat. Legnagyobb távolságuk 3 km. A medermélyülés okai a hordalékegyensúly megbomlása (a mellékfolyók csatornázása, stb. miatt), a mederszabályozás, a kotrások, a bányaművelés és a hajózás, különösen a csavaroshajók révén. A további medermélyülés megakadályozásának eszközeként a következők jöhetnek szóba :
