Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - VII. Kisebb közlemények

•98 Kisebb közlemények SZABÁLYOZÁSI MUNKÁLATOK A WEAR FOLYÓN ETO. 627.42 Az angliai folyószabályozási munkálatok magyar szemmel nézve méreteikben nem jelentősek. Hasznos azonban az olyan művek megismerése is, amelyek a folyószabályozási hagyományoktól kevésbbé befolyásolt tervezői megfontolások alapján jöttek létre. Folyóik a kontinens folyóihoz viszonyítva rövidek, mert az aránylag keskeny szigeten hamar elérik a tengert s így nem fejlődhetnek nagy folyókká. Azonkívül rövid az alsó szakaszuk, amely fejlettebb szabályozási munkálatokat igényelne. Kényszerítő okok hiányában tehát nem fejlődhetett ki olyan jelentős folyószabályozási tevékenység, mint Közép- és Nyugat-Európában, amely e téren példaképü szolgált. A rövid angliai folyók azonban nagy esésűek és sok hordalékot szállítanak, amelynek lerakodása helyenként kimosásokkal párosult és súlyos veszteséget okoz amúgyis csekély termőterületükben. Ilyen jellegű folyószabályozási feladat megoldását tárgyalja az alább ismertetendő tanulmány

1, amely azért érdekes számunkra, mert hasonló méretű munkálatokat hajtunk végre mi is kisebb folyóink középső szakaszán (pl. a Rábán). A Wear folyó a szigetország közepe táján húzódó Pennine hegylánc K-i oldalán, kb. 700 m "tengerszint feletti magasságban ered és 112 km hosszú medrében K-i irányban haladva Sunderlandnál ömlik az Északi-tengerbe. Vízgyűjtő területe 1177 km

2. Felső és középső szakasza nagyesésű (átlag 60 cm/km) és nagytömegű durva kavicshordalékot szállít. Középső szakaszán, Witton-le-Wear helység közelében, egyik elfajult kanyarulatában, állandóan szaggatta a homorú part, értékes termőterületét. A domború parton lerakódó hordalék már a mederszélesség többszörösével tolta el a medret a homorú part felé. A mederrendezésre két lehetőség merült fel : vagy elfogadják a kialakult helyzetet és összefüggő partvédezettel rögzítik a homorú partot, vagy pedig a domborúparti zátonyon készült átmetszéssel helyreállítják az eredeti medret, az elfajult medret pedig négy sarkantyúval elzárják és feliszapoltatják. Az utóbbi megoldást választották, mert mind az építés, mind a fenntartás szempontjából olcsóbbnak látszott. Építőanyagul a 15 — 2b cm-es kavicshordalék kínálkozott, építőeleinekiil kavicscsal töltött sodronyfonat-szekrényeket alkalmaztak. A szekrények 15 x7,5 cm lyukbőségű, 5,4 mm átmérőjű acélhuzalfonatból, hegesztéssel készültek, megfelelően merevítve ; 1,80- m hosszúak, 0,90 m szélesek és 0,60 m magasak, súlyúk üresen 30 kg. Méreteiket a kezdeti tapasztalatok alapján állapították meg.Elhelyezésüknél a téglakötés szabályait követték. Beépítésnél először az üres szekrényeket helyezték t. ábra. Tömör betonból épült sarkantyú, kaviccsal töltött sodronyháló-szekrényekből készült biztosítással. A vízfolyás iránya: jobbról-balra. l.A sarkantyú betonteste. 2. Kaviccsal töltött sodrony háló-szekrényekből készült többsoros fenékvédelem. 3. A vízpárnát tartó kavicstestek sora. 4. Bitumenhabarccsal kiöntött kavicsterítés. Lábazata kettős kavicstest-sor. ') C. Clay : Control Works on the Hiver Wear. Civil Engineering and Public Works Review, Vol. 48., No. 561. London 1953. március, 255—258. old. 10 képpel.