Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - VI. Dévény István: Iványi Bertalan, 1879-1953

Iványi Bertalan emlékezete 93 A Tisza folyón kifejlődő hajózás kívánalmai a század első éveiben mindjobban előtérbe állítják a hajózómélység kisvíz idejére való biztosításának kérdését. E téren elsősorban a szolnoki folyammérnöki hivatalra hárul az a feladat, hogy a folyó kisvízi szabályozását megoldja és ezzel a hajózást Szolnokig a nyári kisvizek alatt is lehetővé tegye. A külföldön bevált kisvízi szabályozási módszerek azonban nemcsak túlságosan költségesek voltak, hanem a kísérletképpen végrehajtott és egy-két rossz gázló megjavítására szolgáló munkálatok a kívánt eredményt sem hozták meg. Fiatalos lendülettel fog hozzá Iványi Bertalan a kérdé^ tanulmányozásához, és gondos kutatásainak eredményéképpen az ő tervei alapján épül meg a folyón az első két sikeres gázlószabályozási munka : a tiszavezsenyi és a tiszakürti. Az ezeknél a munkálatoknál szerzett tapasztalatok érlelik meg benne azt a szilárd meggyőződést, hogy csak a leggondosabb vizsgálat alapján szabad és lehet a folyó fejlődésébe beleavatkozni, és hogy a Tisza folyó kisvízi szabályozására a külföldön kialakult módszerek nem alkalmasak ; azok csak elvi alapul szolgálhatnak, a hazai módszereket magunknak kell viszonyaink teljes ismeretében kidolgozni és alkalmazni. A sikeres munkálatok ismertetésében, a Vízügyi Közlemények 1913. évi 3. füzetében megjelent „Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán" c. tanulmányában, részletesen kifejti már az alapelveket, amelyek szerint a gázlók szabályozását sikerrel lehet megoldani. S lia egyes megállapításai később még kiegészítésre vagy átalakításra is szorulnak, a tanulmányból kicsendül már az a biztos felismerés, hogy a tiszai kisvízi szabályozási munka szerény költségigényű módszerekkel is végrehajtható, sőt eredményes és a célnak legjobban megfelelő munkát csak az addig alkalmazott, olcsón beszerezhető és beépíthető rőzseművekkel lehet a Tiszán elérni. Az első világháború kényszerű szünete után Iványi Bertalan újult erővel és az addigi tapasztalatokkal gazdagon felkészülve fog hozzá a kisvízi szabályozási munkák folytatásához. Munkásságának eredményét számos újabb gázlórendezés megindítása és egy sereg további, hasonló terv összeállítása jelzi, amikor felsőbb hatósága — akkoriban még szokatlan módon előrehozva a fiatal mérnököt — a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal élére állítja. E hivatal élén, újabb munkakörben, szélesen bontakozik ki Iványi Bertalan sokoldalú szervező és alkotó tehetsége. Újjászervezi a hivatal hajózási és kőbánya-üzemét, nagyarányú partbiztosítási munkák korszerű végrehajtásával megindítja a FelsőTiszán a középvízi mederszabályozást, majd újabb megbízatásként újraszervezi a kettéosztott Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatot és megoldja súlyos belvízi problémáit. 1927-től kezdve fő működési köre ismét a Tisza kisvízi szabályozásához kapcsolódik. Mint vízépítési kerületi felügyelő, majd az 1934. évtől kezdve a Földművelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának vezetője, és végül az 1937. évben mint a Vízügyi Műszaki Főosztály főnöke, döntő módon, irányítólag működött közre a nagy folyószabályozási és egyéb vízügyi problémák megoldásában, érvényesítve hatalmas szaktudását és évtizedes értékes tapasztalatait. 1938-ban bekövetkezett nyugalomba vonulása óta számos esetben szolgált folyamszabályozási ügyekben szaktanáccsal és gyűjtötte az adatokat nagy munkájához, az 1949-ben megjelent „A Tisza kisvízi szabályozása" c. művéhez. Munkájában az ezen a téren végzett évtizedes munkásságának eredményeit foglalta össze, és gyakorlati megállapításai a Tisza folyó kisvízi szabályozásának számtalan bonyolult kérdését éles elmével világítják meg.