Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - V. de Chatel Rudolf: Az 1953. jan 31-febr. 1-i árvízcsapás Németföldön

1 AZ 1953. JANUAR 31— FEBRUÄR l-l ARVÍZCSAPAS NÉMETALFÖLDÖN Irta: de CHÂTEL RUDOLF ETO. 627.51 (492) Az 1953 január 31-éről február 1-ére virradó éjszakán az angol, belga és holland partvidékeken pusztító vihardagályra jellemző, hogy Hoek van Hollandnál az Északi-tenger középszintjére (NAP = az amszterdami mérce nullpontja) vonatkoztatott 385 cm-es tetőzése 57 cm-rel meghaladta az eddig ismert legmagasabb, 1895. évi vízállást. Ismeretes, hogy az árapályt, vagyis a tenger szintjének szabályosan váltakozó emelkedését és süllyedését a Hold és a Nap vonzása idézi elő. A két vonzás együttes hatására keletkező hullámmozgás periódusa nem azonos a Földgömb minden pontján, legkevésbbé azzal a nyugateurópai partokon megfigyelt 12 óra és 25 perces időközzel, amely hazánkban a köztudatban él.

1 A mindenkori . dagályhullám többrendbeli erőhatás okozta hullámmozgások eredője : a Hold és a Nap okozta hullámokon kívül a Földnek a Föld és a Hold közös súlypontja körüli, valamint a Föld saját tengelye körüli forgásából eredő centrifugális erők által előidézett hullámmozgásé, végül az ezeket kísérő rezonanciajelenségeké. Mindezek alapján számíthatók, — a tengerpart helyi alakulásának figyelembevételével, — az ú. n. csillagászati árapályszintek, amelyeket a tengerparti, ill. • árapályos folyótorkolati kikötőkben mindenkor előrejeleznek. Az elméleti dagály magassága, mint ismeretes, a Hold földkörüli forgásának megfelelő periódus szerint változik. Szélső értékei a szökőár és a vakár, előbbi újhold és holdtölte, az utóbbi első és utolsó negyedkor lép fel. További periodusok állanak elő a Földnek a napkörüli forgása következtében, ami a napéjegyenlőség idején különösen magas szökőárakat eredményez, valamint a Hold pályája és az ekliptika által bezárt szög 18

2/

3 éves változási periódusa révén. Az árapály játéka a Föld különböző pontjain igen tág határok között mozog,

2 az Északi-tenger partjain meghaladja a 4 métert. A szökőár és a vakár közötti különbség a napéjegyenlőségi szélső értékek figyelembevételével 1—1,5 m. A csillagászati árapályszinteket a légköri jelenségek : a szél és a légnyomás módosítják. A nagy légnyomás csökkenti, a kicsi emeli az árhullám szintjét, Ostendében pl. A40 cm közti értékkel. A szelek befolyása rendesen nagyobb, és függ a széliránytól; Ostendében pl. a 10 Beaufort-fok erősségű (24 m/s sebességű) vihar kelet-északkeleti irányból —96 cm, nyugati irányból +90 cm változást 1) A mexikói, valamint a tonkingi öbölben a tenger szintje naponta csak egyszer változik, Tahiti szigetén pedig úgyszólván változatlan. !) A Földközi tenger partjain nem haladja meg az 1 m-t, de különösen nagy egyes tölcsérszerűen szűkülő öblökben, mint pl. a normandiai St.-Malo öbölben, ahol több, mint 10 m.