Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

88 Bélteky Lajos csöveket kell a furatban hagyni, amelyeket egyelőre itthon még nem gyártanak, tehát csak külföldről pótolhatók s aztán, ha ilyen nagy mélységű kutaknál csak az iránycsövet s esetleg még az utána következő csőrakatot hagyjuk benne a furatban és a szűrőrakaton kívül a többi közbeeső rakatot kihúzzuk, a fentebb ismertetett káros jelenségek bekövetkezhetnek, amely esetben a kút vízhozama lecsökken. Nagyon szépen látható ez az alábbi példából (9. ábra). Az egyik városban 8 db. kutat telepítettek egy csoportban, egymástól kb. 250 m távolságban. A kutak mélysége átlagosan 140 m volt. E mélységig öt homokréteget tártak fel, melyek közül négy kútnál a két alsót, a 4. és 5. számút kapcsolták be a vízszolgáltatásba, a másik négy kútnál pedig csak a legmélyebben fekvő 5. sz. réteget. Hat kútban — közbeeső rakatként szükséges nagyátmérőjű csövek hiányában — csak a kezdőrakat maradt bent sarujával 50—60 m mélységben s bent maradt természetesen a szűrővé kiképzett harmadik rakat. A második rakatot, mellyel talpig fúrtak le s amelynek védelme alatt a szűrő rakatot beépítették, a szűrőbeépítés megtörténte után teljes egészében visszahúzták. Két kúthoz sikerült megfelelő méretű csövet biztosítani. Ezekben három helyett négy rakatot használtak olymódon, hogy a második csőrakattal kb. 96 m-ig fúrtak le, ott zártak, és a szűrőt a harmadik csőrakat védelme alatt építették be. E kutakból csak a talpig levitt harmadik csőrakatot húzták vissza, a második a furatban maradt és teleszkópszerűen vágták el az első rakat saruja felett kellő átlapolással. A két utóbbi kút vízhozama percenkint 1100 és 1200 liter lett, míg a másik hat kúté 1515, 820, 780, 780, 680 és 495 liter. Ha pedig a leszívást is figyelembevesszük, az előbbi két kútnál az 1 fm depressziónak megfelelő ú. n. fajlagos vízhozam 179 és 122, míg az utóbbi hat kútnál 207, 77, 92, 68, 54 és 27 liter/ perc. Nyilvánvaló, hogy az utolsóként említett öt kútnál a köpenycső visszahúzása után szabaddá vált valamelyik felsőbb réteg anyaga jutott le a béléscső mellett a „beszűrőzött" vízadórétegbe. A legutolsó kútnál a rétegcsúszás a terepszinten is észlelhető jelenségek mellett következett be. Érdekes, hogy a legjobban sikerült kút csövezése nem felel meg a szabályszerű csövezés fentebb ismertetett feltételeinek. Valószínű, hogy ennél a kútnál a szűrővel bekapcsolt víztartó réteg durvább szemű, a jó eredmény azonban inkább arra vezethető vissza, hogy a visszahúzott köpenycső helyén a kitámasztás megszűnése után a talajrétegek szerencsésen, vagyis úgy záródtak, omoltak össze, hogy a béléscső mögött káros vízmozgás nem következett be. Az ilyen szórványos esetek azért nem örvendetesek, mert megnehezítik a fúrómestereknek a helyes csövezésre való gyakorlati rávezetését. Az ilyen, a csövezési szabályt nem erősítő szórványos eseteken kívül azért is nehéz az apáktól tanult módszerekkel dolgozó fúrómestereket a helyes kút-kivitelezésre rávezetni, mivel a kútépítés szemmel nem ellenőrizhető munka. A kútfúrónak még annyi vizsgálati módszere sincs, mint a belgyógyász orvosnak, és csak a tünetekből következtethet a mélységbeli munka helyes vagy helytelen elvégzésére. A tüneteket kiértékelni, vagy továbbfűzve az orvosi működéssel vont párhuzamot, a diagnózist megalkotni azonban helyesen csak az a szakember tudja, aki a hidrogeológiában és a kúttechnikában eléggé képzett és a mélyfúrású kutak szakszerű kiképzésének feltételeit ismeri. Akinek nincs meg a kellő felkészültsége, az megelégszik azzal a magyarázattal, hogy az „erősebb vízér" miatt sikerült jól az 1515 liter/perc~et adó kút s ezzel napirendre tér az ilyen eredménybeli különbségek felett. A bemutatott példa nagyon tanulságos, mivel nem minden nap adódik alkalom rá, hogy alföldi sík terepen 25 hektárnyi területen végzett 8 fúráson lehessen összehasonlítani a különböző kútkiképzésekkel elérhető eredményeket. Az eset — azt hiszem — még a laikusok számára is meggyőzőenmutatta, hogy a hat, előbbi megállapításaim szerint helytelen csövezésű kút közül csak egynek jó a vízhozama, négynek közepes, és