Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

46 Felszíni vízkészletek számbavétele eséstényező értéke sok esetben a vízállástól függetlenül állandó, vagy legalábbis a vízállás lineárisan növekvő függvénye. Duzzasztott mederszakaszokon vagy széles hullámterű folyón azonban a magas vizeknél csökken. A bajor vízrajzi gyakorlatban van Rinsum eljárása szerint dolgozzák fel a vízmérési adatokat. Valamennyi vízmérési szelvényre megszerkesztették az S = Ф(Н) s görbét és minden újabb vízmérési adat kiszámításánál meghatározzák az $ о szelvénytényezőt. Az így kiszámított (5, H) pont segítségével könnyen ellenőrizhető a mérési szelvény állandósága. Ha változás mutatkozik, a szelvény felvételével megállapítható az új 5-görbe és vele a vízhozamgörbe eltolódása. A AH értékek idősora segítségével a mederváltozások időbeli alakulásáról is pontos képet kapnak, ami laza üledékes medrű torrens folyóik kisvízi medrének folytonos változásai miatt fontos. A grafikus ábrázolás a legkisebb mederváltozásra is élesen rámutat akkor, ha állandóan ugyanabban a szelvényben mérünk, és a vízmérce nullapontja megbízhatóan állandó. A 33. ábra a Sajó miskolci szelvényére vonatkozik. A 9. táblázat 1—6. oszlopában összefoglaltuk az 1950 októberétől 1951 májusáig végzett 10 jellegzetesebb vízhozammérés adatait, majd kiszámítottuk a szelvénytényezők A Sajó miskolci szelvényében végzett vízhozammérések adatainak feldolgozása 9. táblázat VízSzelvényVízKBzépSzelJav. EsésSorA mérés állás terület hozam mélység Vh* tényező Д H állás (

с VT) szám napja H F Q Л* (F m H+AH cm m' m"/sec m m

1/. m */i cm cm Ч. -1 m '"-sec (1) (2) (3) (4) (5) (6) 1 (7) 1 (8) (9) (io) ! (H) 1. 1950. X. 26. 21 28,93 2,89 0,70 0,84 24,3 -5 16 0,12 2. XI. 9. 40 37,46 8,08 0,86 0,93 34,9 - 5 35 0,24 3. 1951. 1.25. 72 52,0 17,1 1,15 1,07 55,6 - 6 66 0,31 4. II. 15. 97 63,7 31,6 1,36 1,17 74,5 - 7 90 0,42 5. III. 8. 145 87,4 50,0 1,81 1,35 118 - 5 140 0,42 6. III. 20. 188 110,6 89,6 2,20 1,48 163 - 2 186 0,55 7. IV. 3. 248 145,5 129,8 2,74 1,66 242 + 12 260 0,53 8. IV. 17. 141 85,3 53,0 1,77 1,33 113 - 8 133 0,48 9. IV. 24. 116 74,5 47,4 1,54 1,24 92 - 5 111 0,51 10. V. 16. 303 169,7 159,0 3,03 1,74 295 0 303 0,54 értékét (7. és 8. oszlop) és ezeket a vízállás függvényében felraktuk. (A pontokat itt célszerűnek látszott sorszámukkal jelölni.) Ezután az 1951. május 16-án felvett keresztszelvény alapján meghatároztuk a § = <X>(H) görbét. A görbe pontjainak számítását a 10. táblázat mutatja. Az 1—6. pontok nem esnek a 10. ponton átmenő $ = Ф(Н) görbére, hanem a vékony szaggatott vonallal jelölt görbén sorakoznak,, ami világosan mutatja, hogy 1950 őszétől májusáig mederváltozás, mégpedig süllyedés következett be. Ha tehát az 1951 májusában érvényes vízhozamgörbét akarjuk megállapítani, az előzőleg végzett méréseket nem a valóban észlelt mérési vízállásra, hanem a süllyedésnek megfelelően javított (

H — AH) vízállásra kell vonatkoztatnunk, ahol AH az egyes mérési adatokból számított szelvénytényezők eltérése a 10. ponton átmenő $ = Ф(Н) görbétől. Az ábráról leolvasott AH értékeket és a velük megjavított vízállásokat a 9. táblázat 9. és 10. oszlopa tartalmazza. A mért vízhozamokat az utóbbiak függvényében raktuk fel. A vízhozamgörbét azonban nem közvetlen szem-