Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
Mederváltozások megállapítása 43 pontjukhoz húzott vízszintesek közötti magasságkülönbség közvetlenül megadja a régebbi vízállásadatok megjavításának mértékét. Ha pl. az 1876. évi vízállásokat akarjuk az 1950. évi észlelésekkel összehasonlítani, a kisvizek vonala szerint H = 7 cmnél AH = — 243 cm a javítás, a középvizek vonala szerint II = 343 cm-nél AH = = — 245 cm, és a nagyvizek vonala szerint II = 640 cm-nél AH = + 26 cm. A 3 pontban megállapított javítás alapján szerkesztettük a jobboldali segédábra 1876 jelű vonalát. E szerint az 1876-ban észlelt 300 cm vízállásnak 1950-ben 300 - 245 = 55 cm-es vízállás felelt volna meg. Az 1950-re vonatkoztatott javítások mértékét néhány további évre is megszerkesztettük. Természetesen más évre vonatkozóan is megállapíthattuk volna a AH javítások ábráját. Ha kiszámított átlagos vízállástartóssági görbéink vannak, pl. az egymást követő évtizedekről, közelítően feltehető, hogy az ordináták AH különbsége megadja, hogy a két időszak között, — tehát kb. az egyik időszak közepétől a másik közepéig terjedő időben, — összesen mekkora a különböző magasságú vízállásoknak megfelelő javítás (31. ábra). Tízéves, vagy hosszabb időszakokon belül feltehető ugyanis, bogy — a szélsőséges kis- és nagyvizektől eltekintve — azonos tartósságoknak közelítően azonos vízhozamok felelnek meg. A közbenső évekre lineárisan oszthatók el a változások. A 31. ábrán a Tisza csongrádi szelvényének vtzállástartóssági görbéit tüntettük fel az 1911—30 és 1931—50 közti húszéves időközökről. A jobboldali segédábrán külön felraktuk a görbék ordinátáinak különbségét, némileg nagyítva. A lefolyási viszonyoknak a két időszak közötti változását így minden vízállásra megkaptuk. Ezek szerint pl. az 1920 körüli H = 235 cm vízállásnak 1940-ben a AH = —63 cm érték figyelembevételével (235 — 63) = 172 cm mérceleolvasás felelt volna meg. Az 1920 és 1940 közti változások mértéke a 30. ábra szerint ugyanebben a szintben csak AH = —17 cm. A kétféle eljárás eredménye közötti tetemes különbség onnan származik, hogy az 1911—30. évi időszak lényegesen nedvesebb volt, mint az 1931—50. évi. A 31. ábra megszerkesztésénél abból a feltevésből indultunk ki, hogy két 20 éves időszakban azonos tartósságoknak kb. azonos vízhozamok felelnek ineg. Ez a feltevésünk azonban nyilvánvalóan hamis volt, ami jól kitűnik a 30. ábrán bejelölt 10 éves középvizek és közepes kisvizek összehasonlításából. Ebből az a tanulság, hogy semmiféle hidrológiai összehasonlításnál nem szabad gépiesen eljárni, és inkább az évi jellemző vízállások idősorának vizsgálata ajánlható. A leírt egyszerű, de önkényességtől nem mentes eljárásokkal csak hosszú időszak alatt bekövetkezett egyértelmű mederváltozások hatását lehet figyelembevenni. Ilymódon határoztuk meg pl. a Tisza néhány szelvényére vonatkozóan a jelenlegi mederviszonyoknak megfelelő 50 éves átlagos vízállástartóssági görbét, és belőle, a jelenleg érvényes vízhozamgörbe segítségével, a vízhozamok tartóssági görbéjét, amely feltehetően jól megközelíti a valóságot. A régebben észlelt egyes napi vízállásokat nem lehet a jelenlegi mederviszonyokra elméleti alapon átszámítani. Részletekben nem pótolhatja a közvetlen mérési adatokat semmiféle spekuláció. 2. Változó mederben különböző időpontban végzett vízmérések természetesen többékevésbbé szóródó pontokat adnak, mert ugyanannak a vízhozamnak a meder pillanatnyi állapota szerint más-más vízállás felel meg. Ilyen esetben csak úgy tudunk valamely meghatározott időre vonatkozóan vízhozamgörbét szerkeszteni, lia a mérési eredményeket közös nevezőre hozzuk: az egyes mért vízhozamadatokat a mérés idején leolvasott tényleges vízállás helyett egyazon stabil mederállapotnak megfelelő képzelt vízálláshoz rendeljük. Erre az esetre van Rínsum dolgozott ki eljárást [14]. Van Rinsum szerint a Chézy-képlet az egyes mérési pontra, ill. függélyesre is érvényes, vagyis a függélysebesség v t = c,. Yh~Ji (3,1)
