Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

Poljakov módszere 33 adataira támaszkodva készítette diagrammjait, amelyek hazai viszonyainkra kevésbbé felelnek meg. 3. Poljakov В. V. szovjet professzor az egységszélességű sávon egységnyi eséssel lefolyó vízhozammal dolgozik. A különböző n érdességü medrekben végzett mérésekből levezetett * q' = fj = /(

Л' П) (

2'

15

) értékek alapján grafikont szerkesztett, amely négyféle érdességi csoportnak megfelelően megadja a h = 0,40 — 10 m mélységhez tartozó J = 1 esésnek megfelelő vízhozamot (= fajlagos vízszállítóképesség vagy vízhozammodulus). Ha a keresztszelvény fölött a 22. ábrán feltüntetett módon megszerkesztjük a g'-idomot, ennek területe arányos a vízhozammal, és 5 Q = yjJY ds (2,16) о Akár Mettler, akár Poljakov módszerével dolgozunk, az eredmény jósága azon múlik, hogy hogyan sikerült a mederérdesség felvétele, és hogy ismerjük-e a vízszín esését. Ez a hidraulikai módszerek közös nehézsége. Az érdességet nem sikerült ezideig a gyakorlatban egyszerűen használható módon jellemezni. Az érdességi táblázatok két-két szomszédos értéke 15—35%-kal 23. ábra. Az egységnyi szélességű szelvénysávon J = 1 eséssel lefolyó vízhozam a vízmélység és a mederérdesség függvényében : q' = y= = f(/i, n) . (Érdességi tényezők Szribnij M. F. szerint, lásd 6. táblázat) Fig. 23. Le débit q' s'écoulant avec une pente J = 1 à travers une bande du profil ayant l'unité comme largeur, en fonction de la profondeur de l'eau et de la rugosité du lit (d'après Poliakoff et Sribny) 3 Vízügyi Közlemények 1953/1. - 4-4