Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
Extrapolálás a szelvénytényező alapján 27 A pontok esetleges szóródása arra mutat, hogy a szelvény nem egységes. A geometriai szabályok általában csak a vízhozamgörbe egyes hosszabb-rövidebb szakaszaira alkalmazhatók. A módszer gyakorlati használatának megvilágítása céljából a 19. ábrába berajzoltuk néhány nagymarosi mérés adatait. A 4. táblázat 1—3. és 5. oszlopa tartalmazza a mérési eredményeket és az 1897. aug. 8-i 622 cm-es legnagyobb víz adatait. Ezután a vízállásértékeket a Q = 0 vízhozamnak megfelelő I/ 0 — — 200 cm szintre redukáltuk és a vízjáték százalékában fejeztük ki (4. és 5. oszlop). Ugyanígy minden vízhozamról is kiszámítottuk, hogy hány százaléka a legnagyobb vízhozam 8500 m 3/sec-ra becsült értékének (7. oszlop). Duim, Nagymaros. Vízmérési adatok 4. táblázat 1 2 3 4 5 6 7 8 1 9 Sorszám A mérés napja Leolvasott ReJukált Százalékos Mért Százalékos Mért Százalékos Sorszám A mérés napja vízállás vízhozam víztükörszélesség Sorszám A mérés napja H cm (H-H.) cm % Q m'/sec % S m % 0 1897. VIII. 8 622 822 100 ~8500 100 597 100 1. 1952. IV. 1 446 646 78,6 5050 59,4 548 96,1 2. III. 26. ... 397 597 72,6 4620 54,3 511 89,7 3. V. 20. ... 297 497 60,4 3201 37,7 485 85,2 4. IX. 16. ... 198 398 48,4 2000 23,5 460 80,8 5. II. 14. ... 107 307 37,4 1143 13,5 445 78,1 A 4. és 7. oszlop adataival meghatározott pontok a 19. ábra n = 2 kitevővel jellemzett parabolájára esnek, a nagymarosi vízhozamgörbe tehát — amint már az előzőkben is láttuk —, másodfokú parabolának tekinthető. Ha feltételezzük, hogy a fenti vízhozamadatok nem állanak rendelkezésre, de ismerjük a keresztszelvényt, a következőképpen járhatunk el. Lemérjük a különböző vízállásokhoz tartozó S víztükörszélességeket és a LA'V-nek megfelelő 650 m szélesség százalékában kifejezve (8—9. oszlop) felrakjuk a százalékos vízállás függvényében. Ezek a pontok a 19. ábra z = 0,25 — 0,4 jelzésű paraboláira esnek. Ha középértékben z = 0,3-del számolunk, a (2,6) képlet szerint n = 0,3 + 1,5 = 1,8. Ez az eredmény azonban már nagyon bizonytalan, egyrészt mert a felrakott pontok erősen szóródnak, másrészt x értékét is különbözőképpen vehetjük fel. 5. Stevens J. C. (1909) ugyancsak a Q — Fv szorzatból indul ki [3], amely Q = Fc ]ÍRJ = Fe ]tlÇl = (F ]/h k) (с Уj) (2,9) alakban is felírható, vagyis a vízhozam csupán a szelvény geometriai adataitól függő (F fh^) szelvénytényező és az esés meg az érdesség szerint változó (c j/j) eséstényező szorzataként fogható fel. A keresztszelvény ismeretes lévén, bármely vízálláshoz meghatározhatjuk az (F ]'/ i ä) szelvénytényező értékét, ill. leolvashatjuk az előre elkészített F \Jh k = Ф(Н) ábráról. A (c j J) eséstényező első közelítésként állandónak tekinthető, úgy, hogy a leolvasott érték közvetlenül arányos a vízhozammal. A gyakorlatban az extrapolálás a Q = f(F ]fh k) görbe segítségével történik, a 20. ábrán feltüntetett egyszerű szerkesztéssel. A jobboldali segédábrán úgy raktuk fel az F '\ih k=0(H) függvényt, — amelyet a keresztszelvény felvételi adataiból a legmagasabb vízállás szintjéig meg tudtunk szerkeszteni, hogy a vízszintes tengelyre
