Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - V. Károlyi Zoltán: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében
<f A folyami hordalék csökkenése 305 kaszon annál nagyobbak az eltérések. Amíg az 1942. évi adatoknál a szemnagyság elég egyenletes a felsőbb szakaszon, az 1818. folyamkilométertől lefelé rohamœan csökken. Ez teljesen megmagyarázható a Duna hosszszelvényében mutatkozó esestöréssel, aminek következtében a hordalék szükségszerűen megfinomodik. Ugyanezt a jelenséget megtalálhatjuk a Rábánál is, még nagyobb mértékben. A 20. ábrán a Rábán 1952-ben vett minták átlagos szemátmérőjének változása látható a 19. ábrával azonos méretarányban. Itt az esés megcsökkenése miatt a durvaszemű hordalék lerakódik, kimutatható mederemelkedést okoz, és lejjebb a folyó teljesen elfinomodott anyagot, jóformán csak homokot szállít. Az eséstörés okozta elfinomodás, vagyis a kiválasztódás, tehát mindkét helyen határozottan felismerhető. Az 1952. évi dunai mintavételek adataiban (191b ábra) azonban egészen más jelenséget tapasztalhatunk. Az 1845 — 1815. fkm-ek között két hatalmas hullámot találunk, amelyeknek tetőpontja az 1840. és 1818. fkm-nél, mélypontja pedig az 1827. fkm-nél, Dunaremete táján van. A vett elég nagyszámú minta miatt el kell vetnünk azt a gondolatot, hogy véletlen jellegű eltérésekről van szó. A Felsőduna mederviszonyainak ismeretében könnyű megtalálni ennek a két hullámnak a magyarázatát. Az 1942. évben a Duna medre meglehetősen megállapodott volt. Körülbelül az 1946. évtől kezdve az 1836. és 1826. fkm-ek között rendkívül nagyméretű zátonvvándorlás indult meg. A végzett mederfelvételek tanúsága szerint 1948 — 1950. között ezen a szakaszon 2 év és 3 hónap alatt 4,2 millió m® kavicshordalék mosódott el, illetve rakódott le. Egyes keresztszelvényekben 300 m 2-es kimosást, illetve feltöltődést is meg lehetett állapítani. A vándorló szakasz alsó végénél, az 1827 — 1824. fkm-eknél, erős lerakódások mutatkoztak. Az 1950 — 1952. években legnagyobb részben befejeződött az 1840 — 1835. fkm-ek között az az erélyes kisvízszabályozási munka, amelynek célja ennek a zátonyvándorlásnak a megállítása volt. Ennek következtében az alábbi helyzet állott elő : a) A kisvízszabályozás a sarkantyúk összeszorító hatására a meder gyengén kimélyülő hajlamát eredményezte. Ez azt jelenti, hogy a kisebb szemnagyságú hordalék kimosódik, tehát a meder anyaga megdurvul. b) Az 1827 — 1824. fkm-ek között a felülről hozott hordalék lerakódik, ott tehát az összetétel finomodik. c) Az 1820. fkm alatt a meder a víz viszonylagos hordalékszegénysége miatt ismét enyhén kimélyülő, vagy esetleg fedőréteg borítja, tehát durvább összetételű. d) Az eséstörésnél és attól lefelé, Bagomér —Szap — Medve körül, a fentemlített eséscsökkenés miatti finomodáshoz még a ej alattiak értelmében elindult hordalék nagy részének lerakódása is járul. Valóban ezen a szakaszon az utóbbi években fokozódó zátonyképződést tapasztalhatunk. Mindezekből azt látnatjuk, hogy a mederanyag szemösszetétele rendkívül érzékenyen reagál a hordalékmozgás megváltozására, az utóbbiból tehát igen jól lehet a mederviszonyokra következtetni. Mivel a mederanyag-minták vétele és szétrostálása mindenütt könnyen és olcsón végrehajtható (4 — 5 ember egy hét alatt könnyen elvégzi 50—60 km-es szakaszon a mintavételt és szétrostálást), ez a módszer igen alkalmasnak látszik szabályozási munkák hatásának figyelésére. A továbbiakban megkíséreltem, hogy legalább hozzávetőlegesen szétválasszam a kopást a kiválasztódástól. Ez a vizsgált szakaszon nagy nehézségekkel jár, mivel a kétféle jelenség éppen itt együttesen lép fel. Ezért a felette és alatta lévő szakaszokon felhasználtam a volt Vízrajzi Intézet által 1942. év őszén végzett mederanyag vizsgálat adatait, amelyeket dr. Bogárdi János dolgozott fel 7 részletesen. Az általa meghatározott átlagos szemátmérőértékeket a 19. ábrán körökkel jelöltem. Ezek az értékek az általunk vizsgált szakaszon elég jól megegyeznek mintavételeink 7 Dr. Bogárdi János: A Duna mederanyagának összetétele. A Magyar-Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság elé terjesztett tanulmány. 1919. Kézirat. 20 Vízügyi Közlemények 8-3
