Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - V. Károlyi Zoltán: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében
A jolyami hordalék csökkeriése 301 Ez azt jelenti, hogy a keverék mennyiségének csökkenését jellemző Sternberg-féle együttható a lineárisnak négyszerese. Ezzel magyarázható az ismertetett grafikus eljárással kapott az a feltűnő eredmény, hogy a keverék mennyisége 60 km úton */ 4-ere, 95 km úton pedig 1/ 6-ára csökken, viszont az átlagos szemátmérő csak 1/ 2, 5 részére csökken 60 km-en, tehát a köztudatban a mennyiség ilyen mérvű csökkenésével nem számoltak. VII. ELLENŐRZŐ VIZSGÁLAT Mivel a kapott eredmény — ha helyes — rendkívül nagyfontosságú a felsődunai mederlerakódások megszüntetésére nézve, bizonyításra szorul. Megnyugtató bizonyítékra van szükség, lehetőleg olyanra, amely az eddigi vizsgálatoktól független. Szükséges ez a bizonyíték azért is, mivel a csökkenési grafikont nem találtuk teljesen kifogástalannak, tehát az eredmény emiatt is megtámadható volna. A fentebbi — az összes szemek újbóli kihalászását illető — okfejtés vezetett arra a gondolatra, hogy valami ilyenfélét valóban megkíséreljek. Arról természetesen nem lehet szó, hogy ugyanazokat a szemeket újból kivegyük a folyóból, de a statisztikai valószínűség hasonló eljárásra lehetőséget nyújt. Ha a meder egymás alatti különböző szelvényeiben olyan mennyiségű keveréket emelünk ki, amennyi a 17. ábrán látható csökkenési aránynak megfelel, akkor — ha a számítás helyes volt — minden mintában azonos számú kavicsszemnek kell lennie. De ha ez igaz, akkor igaznak kell lennie annak is, hogy ha a különböző — csökkenő térfogatú — keverékmintákból igen sok, de egyenlő számú kavicsszemet elkülönítünk, térfogatuk ugyanolyan arányban csökkenő kell, hogy legyen, mint a teljes minta-térfogatoké. Űjabb mintákat vettünk tehát 1952 márciusában a mederből, mégpedig úgy, hogy mennyiségüket minden ponton előre meghatároztuk. Erre a célra beállítható térfogatú köbözőládikát készítettünk. Az 1850. fkm-nél 20 liternyi kavicsmintát vettünk és ez a mennyiség fokozatosan csökkent, az 1794. fkm-nél 5 literre. A fenékmintákat árhullámnál vettük éspedig az 1850—1811. fkm között áradó víznél 69— 74%-os vízállásnál, az 1810—1794. fkm között pedig apadó víznél 67%-os vízállás-., nál, most azonban — eltérően az első mintavételtől — nem km-enként, hanem felváltva az inflexiós és a görbületi tetőpontokon. Mindegyik helyen két mintát vettünk és összekevertük őket. A kavicsmintákat kiszárítva szétrostáljuk. Ennél a műveletnél az új, kerek" lyukú rostasorozatot használtuk, amelynek lyukbőségei rendre : 100, 75, 50, 40, 30, 25, 20, 15, 10, 7, 5, 4, 3, 2, 1 és 0,5 mm. Ezután számlálással különválasztottuk minden mintából a 13 000 darab legnagyobb szemet. Ez a mennyiség az egész mintának mintegy 3/ 4 része volt. A fennmaradó 1\ l rész már igen aprószemű anyag volt és így feltételezhetjük, hogy a 17. ábra. A kavicskeverék súlyának százalékos csökkenése a szemösszetételi görbék redukálásából számítva Abb. 17. Prozentuelle Abnahme des Gewichtes des Schotlergemisches berechnet durch Reduktion der Mischungslinien
