Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

Mesterséges karsztvízmegcsapolások 253 Lok, zsompok ill sorra megtalálhatók. Mégis van a karsztvízkivételi berendezéseknek egy jellegzetessége, amely megkülönbözteti őket a bányászati létesítményektől : kialakításuk hosszú időre szóló, végleges jellegű és megépítésük után csak vízkitermelés céljait szolgálják, a közegészségügyi követelményeknek megfelelően. A vízbeszerzés "történhetik a vizek elhelyezkedése és megjelenési alakja szerinl; 1. élő vízfolyások által táplált kavicsvizekből, 2. egyéb felszínközeli rétegvizekből, talajvizekből, 3. felszíni vizek (folyók, tavak) közvetlen, vagy tisztítás után való felhasználásával, 4. fúrt kutakkal feltárható mélyebb rétegek vizeiből, 5. foírásokból, eredetükre és természetükre való tekintet nélkül, 6. bányaművelés során fakasztott vizekből, eredetükre való tekintet nélkül és 7. karsztvizekből. Karszlvizen itt a mélykarszt vizét értjük, amely csak az utóbbi években lépett be a szokásos vízbeszerzési lehetőségek sorába. A karsztvíz, amely a bányászat számára egyik legnagyobb veszélyt jelenti, gondos előkészítő munka után, helyesen kialakított létesítménnyel olyan helyeken oldhatja meg a vízellátás kérdését, almi eddig a könnyű megoldás lehetőségéi remélni sem mertük. A mesterséges karsztvízkivételről a külföldi irodalomban alig esik szó. A hazai irodalom — különösen az utóbbi időben — sokat foglalkozik a kérdéssel, a megjeleni tanulmányok azonban a karsztvíz felhasználását inkább a hidrogeológus szemszögéből tárgyalják. A vízkivételi műtárgyakról, a tulajdonképpeni ,,karsztaknák" kialakításáról eddig keveset írtak és nem olyan részletesen, hogy a tapasztalatokat a későbbi tervezéseknél is hasznosítani lehetne. Mostani tanulmányunk célja, hogy ai építés és gyakorlat igényei figyelembe vetelével legalább nagy vonalakban összefoglaljuk a vízbeszerzés céljaira épített karsztaknáknál eddig szerzett tapasztalatainkat. Az alábbiakban tehát a „karsztaknák" építésével foglalkozunk, bár a teljesség kedvéért fel kell idézni a karsztvízkérdésre vonatkozó általános ismereteket is. 1. A mesterséges karsztvízmegcsapolás és gyakorlati lehetőségei Ha a nyugalmi helyzetben lévő karsztvizet különleges beavatkozással, fúrással, függőleges vagy lejtős aknák építésével tesszük a felhasználás céljaira hozzáférhetővé, mesterséges megcsapolásról beszélünk. A karsztforrások foglalását és az ezeknél szokásos kisebb küszöbsüllyesztést nem soroljuk a mesterséges beavatkozások közé. A fúrással való feltárás kétségtelenül tárgykörünkhöz tartozik, azonban — amint a későbbiek során részletezni fogjuk, — inkább a vízszintészlelés céljait szolgálja, mint jelentősebb mennyiségű víz kivételét. Tárgyalásaink során részletesebben három műtárggyal : a karsztkúttal, a karsztaknával és a lejtős megcsapolással foglalkozunk. A karsztvizek mesterséges megcsapolása a természet vízháztartásába való erőszakos beavatkozás, ezért mindig mérlegelni kell, hogy milyen határig mehet ünk el a csapolással, és hogy milyen árat kell ezért a látszólagos előnyért fizetnünk. Eredményes karsztvízmegcsapolásokra mindazokon a területeken megvan -a lehetőség, ahol a karsztosodásra hajlamos kőzetek, elsősorban a mészkövek és dolomilok fellelhetők. Ezek a kőzetek a víz oldó hatása következtében kialakult járatokban, illetve a földkéreg mozgásának hatására létrejött hasadékokban, haj szálrepedésekben hatalmas mennyiségű vizet halmoztak fel a történelmi idők folyamán mindaddig, amíg a természetes utánpótlás és egyidejű természetes fakadások egyensúlyi helyzetet nem teremtettek. Hazánkban az 1. ábrán megjelölt videkek, így a Bakony, Vértes, Pilis, Gerecse, Mecsek, Aggtelek és a Bükk-hegység, karsztos kőzetei hatalmas