Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

ArvédeImiink fejlesztésének időszerűsége 229 egynegyed részén az élet- és vagyonbiztonságnak is, mely nélkül nincs nyugodt termelés. A tárgyalt beruházásnak ez a közvetett haszna nem is öltöztethető számokba. Az aktív árvédelem fenti felfogásával szemben vájjon meg tudja-e oldani az árvédelemfejlesztés kérdését az ellenkezők tábora ? Már meglévő műveink mögé húzódva bevárni az árvizeket, megadóan elviselni a még oly hatalmas árvízkárokat is, majd nélkülözésektől kísért nagy áldozatok árán a károkat helyreállítva ismét várni a jobb szerencsét, a soron következő újabb árvízveszélyt, — ez a szemlélet nem lehet igazi építőmunka irányítója. Az idők folyamán többé-kevésbbé bizonytalanná váló árvédelmi rendszer hiányosságai miatt bekövetkezett károk, valamint az időnként megismétlődő helyreállítási, és felfokozott árvédekezési költségek — a tapasztalatszerzéstől eltekintve — haszontalanul elveszett tőkét képviselnek. Az ilyen természetű, kezdeményezés nélküli, alapjában véve passzív árvédelem semmiképpen sem egyeztetheíő össze a szocialista munka természetátalakító törekvéseivel, és hangsúlyozottan nem oldja meg az árvédelem országos viszonylatban is a legelsörendübbek között álló, nyitott kérdését. Régi szomorú tapasztalat volt, hogy a múlt kormányzatai csendes, nyugodt esztendőkben a beruházási szükségletek mérlegelésénél nem szerettek számotvetni azokkal a körülményekkel, melyeket a természet csak időnként igazolt. Ekkor, sajnos, általában annál nyomatékosabban. Még nem régen történt, hogy az 1930-as években a vízitársulatok hasztalanul kérték évi hitelük 2,5 millió pengővel való felemelését, *'a beszedett ártéri járulékok tekintélyes részét más célra kellett felhasználni. Mikor azonban az 1940-es évek elején reánk törtek az árvizek, ugyanaz a kormány 3 év alatt volt kénytelen mozgósítani a fenti összeg harmincszorosát, hogy valamennyire is eltüntesse a víz alá került többszázezer kat. holdon bekövetkezett pusztulást. Erre a helyzetképre jellemzően világítanak rá az 1939 — 1943. évekből származó alábbi adatok : IX. táblázat П vek 1939 1940 1941 1942 1943 első féléve A vízimunkálatoknál végzett földmozgósílás millió m

3-ben 2,66 3,41 19,03 14,29 3,17 A foglalkoztatott munkások munkanapjainak száma, millió munkanapban .. 1,08 1,71 5,03 4,12 1,27 A ténylegesen víziberuházásokra fordított hitel millió pengőben 2,51 4,63 25.66 1 . ' 27,84 12,09 Nem szorul bizonyításra, hogy mennyivel könnyebb a kormányzat számára egy évenként tervszerűen ismétlődő szükséglet számára hitelt biztosítani, mint ennek többszörösét a kényszerítő körülmények nyomása alatt — más elgondolások hiteleinek terhére és azok munkaterv/hek teljes felborításával — egyszerre előteremteni. Teljesen elhibázott dolog hiteleket akkor biztosítani, amikor a veszedelem már itt van. Mennyivel gazdaságosabb ez akkor, amikor a veszedelem még megelőzhető ! A kormányzat ma az országtól, népünktől, nagy termelési teljesítményeket vár. Mind az ármentesítésekkel a legszorosabban összefüggő mezőgazdasági, mind az ipari többtermelés és minőségjavítás vonalán egyaránt nagy és nehéz feladatok várnak megoldásra. Ezeknek a sokmilliárdos munkáknak a tartós eredménye, sikere a helyes vízgazdálkodástól függ, ennek viszont alapfeltétele az árvédelmi biztonság. Átütő,