Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

208 *Babos Zoltán lehetőség. Jó példa erre Szeged pusztulása, ahol a kárértékek megbízhatóbb jellegű megállapítására sosem került sor. Az árvízkárt szenvedett területek nagysága tekintetében legszomorúbb képet az ármentesítések kezdeti időszaka nyújt, amikor a gátak még gyengék és sok helyütt befejezetlenek voltak. Árvédelmünk történetének legsúlyosabb időszaka 1876 —Í888 között zajlott le, melynek tartama alatt 9 évben fordult elő 100 000 kat. holdat is eghaladó ártéri elöntés. Legnagyobb árvízi katasztrófánk az 1876. es 1888. évi volt. Az előbbi folyamán 637.300 (más' adat szerint 702.104), az Utóbbi alkalmával 777.740 (más adat szerint csak 563 703) kat. hold mentesített árterületet borított el a soha nem látott tömegű vízáradat. Századunk eddig legnagyobb árvízi pusztításai az 1940. éviek. Az árvízi statisztika adatainak mérlegelésére a vízkárokkal kapcsolatban még visszatérünk. 5. Aliért kell árvédelmiinket fejleszteni ? , Az árvédelem-fejlesztés kérdésében két felfogás áll egymással szöges ellentélben. Az ellenzők véleménye szerint árvédelmi töltésrendszerünk, kiépítettségének mai fokán, gyakorlatilag teljesen kielégítő biztonságot nyújt, ezért a további fejlesztés és komolyabb jellegű beruházások nem megokoltak. Az általuk is elismert helyenkénti hiányosságok a karbantartási munkák keretében is megszüntethetők fokozatosan. Egészen rendkívüli áradások kivédésére pedig szerintük nem lehet előre felkészülni. Ezért céltalan és gazdaságtalan lenne"veszedelmüket aránytalanul magasnak minősített beruházásokkal ellensúlyozni akarni. A netán mégis bekövetkező árvízkárokat el kell viselni, a romokat helyre kell állítani és az élet futhat tovább a következő árvízi megpróbáltatásig. Felfogásukat egyrészt az árvízi statisztika néma számadatainak csillogtatásával, másrészt valószínűségszámítási eredményekre alapozott gazdaságossági elméletekkel támasztják alá. Az árvédelem kérdése azonban szocialista államunkban már nem a parti birtokosok szigorúan elhatárolt magánügye, hanem az egész népgazdaságot a legközvetlenebbül érdeklő és érintő, nemzetközi fontosságú kérdés. Ehhez az ügyhöz csak annak volna szabad hozzászólnia, aki ismeri és teljes mértékben átérzi sorsdöntő jelentőségét, rendkívüli súlyát és mélységeit. Mérlegeljük ezekután, mit jelent Magyarország számára az ármentesítés. Ilazánl; mezőgazdasági müvelés alatt álló területének 34,4%-a árterület, melyen népességünk 47%-a él. Ezen a területen feküdt 1938-ban az ország községeinek és városainak kereken 29%-a. Az arányok azonban azóta lényegesen eltolódtak, mert az egykori vízjárta mocsárvilág gyértelepülésű vidékein egészségtelenül kialakult tanyarendszert egyre több és több helyen váltják fel az új községek. Az árterületen fekszik ma már egész út- és vasúthálózatunknak csaknem 50%-a ! Alig van a világon olyan ország, amelynek élete, jóléte, fejlődése jobban összefonódott volna az ártereket oltalmazó árvédelem sorsdöntő kérdésével ! Mezőgazdaságilag művelt 12,5 millió kat. hold területünkből 4,3 millió kat. holdat a vizek hatalmából ragadtunk cl, és ennek a hatalmas területnek a rendszeres, minél belterjesebb mezőgazdasági és ipari termelés számára alvó biztosítása kizárólag az árvédelmi müvek megbízhatóságától és megjelelő karbantartásától függ. Az említett területből 3,9 millió kat. holdat (ebből a Tisza völgyében 3,0 millió kat. hold, a Dunavölgyben pedig 0,9 millió kat. hold fekszik) az elsőrendű védővonalak mentesítenek. Árvédelmünk fejlesztésére tisztán műszaki szempontból nézve is szükség van. Az árvédelmi biztonságnak a védővonalak mentén jelenleg megkövetelt mértéke az ármentesítő munkák megkezdése óta* tehát az elmúlt 100 év alatt, a tárgyalt folyók életében bekövetkezett változásokhoz van szabva. A számításba vett évszázad hazánkban már a vízrendezések kora volt, de egyidejűleg a mező-