Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - I. Jolánkai Gyula: Duna-tiszaközi hajózható, öntöző- és vízierőtermelő főcsatorna
198 Jolánkai Gyula lésért és a hajózásért, megépíteni, ha — borúlátóan— az öntözővíz átvezetését egyelőre érték nélküli mellékterméknek tekintjük és a földmunkát nem a leghaladottabb módon végezzük. Ha azonban derűlátóbban, a létesítési költségből levonjuk az öntözővíz 500 millió Ft-ra becsülhető értékét és levonjuk ezenfelül azt a 450 milliót is, amit a földmunkánál előreláthatólag meg lehetne takarítani, a megmaradó 750 millió Ft-os létesítési költségnek már 9%-a a vízierőtermelés és a hajózás jövedelme, ami igen kedvező beruházást jelentene. Az a valószínű, hogy a reális érték 4% és 9% közölt van. 6. A tanulmányból levonható következtetések Az egyfeladatú, csak hajózásra szolgáló Dunaharaszti—Kecskemét—Űjkécske vonalozású Duna-Tisza-csatorna költsége, a fent már többször hivatkozott ,,A Duna-Tisza-csatorna" című könyv mennyiségi adatai szerint, de a többfeladatú csatorna egységárainak megfelelően számolva az alábbi : 1. 22 mió m 3 földmunka, 12 Ft/m 3 264 millió Ft 2. 9 hajózsilip, egyenkint átlag 20 mió Ft 180 „ „ 3. 34 híd, egyenkint átlag 1,5 mió Ft 51 „ ,, 4. 42 km csatorna tömítése, 1 mió Ft/km 42 ,, „ 5. 212 km partbiztosítás, 0,25 mió Ft/km 53 „ „ 6. Szivattyútelep, 2,5 m 3/s-ra 4 ,, „ 7. Egyéb munkák 56 ,, ,, Összesen: 650 millió Ft A hajózásból származó 30 millió Ft/év jövedelmet tekintve, itt — a fenti kisebbik jövedelmezőségi értékhez közelállóan — 4,5%-ot kapunk, de itt is ugyanúgy fennáll a földmunka olcsóbban való elvégzésének lehetősége. A csak hajózásra szolgáló Duna-Tisza-csatornát tehát népgazdasági szempontból szintén érdemes volna megépíteni. A kettő közötti választásnál azonban nyilván érvényesülnie kell a többfeladatú csatorna döntő előnyeinek. Ezek az előnyök a következők : a) A létesítési költséghez képest a becsült jövedelem nagyobb. b) A vízienergiatermelés előmozdítása, amelynek mindinkább növekvő jelentősége ezt az előnyt a jövőben még tovább fokozza. c) A Dunából a Tisza völgyébe átvezethető öntözővíz segítségével a mostohább éghajlattal kiizködő tiszavölgyi mezőgazdaság jövőbeli kifejlesztésének távlatai megnőnek. A többfeladatú mélybevágású Duna-Tisza-csatorna földmunkája a magasvezetésű többfeladatú csatornáénál 40 millió m 3-rel több, energiatermelésének alapenergiában kifejezett egyenértéke pedig 10 millió kWó/év-vel kevesebb. Ezt, és a mélybevágással járó kockázatot tekintve, a többfeladatú mélybevágású csatorna létesítése nem sorolható a gazdaságos elgondolások közé. A fentiekből még az is látszik, hogy a csak hajózásra szolgáló magasvezetésű Duna-Tisza-csatornát is — ha mégis ennek, és nem a többfeladatú csatornának építésére kerülne sor — a gyóni lépcsőtől a Tiszáig a többfeladatú magasvezetésű csatorna nyomvonalán — a nyergen keresztül — volna célszerű vezetni. Ez a nyomvonal mintegy 16 km-rel hosszabb ugyan a Dunaharaszti —Kecskemét —Űjkécske vonalozású csatornánál, de a hajózsilipek száma 5-tel csökken és az üzemvíz kereken 10 m-rel kisebb magasságra volna emelendő. Ilyen módon a többfeladatú csatorna nyomvonalán vezetett egyfeladatú, csak a hajózásra szolgáló csatorna mind létesítési, mind üzemköltségek szempontjából kedvezőbbnek látszik az újkécskei tiszai torkolatú DunaTisza-csatornánál. Ezenfelül az így létesített egyfeladatú csatornából — későbbi bővítéssel — át lehetne térni a többfeladatú.csatornára, mert az ebből a szempontból döntő nyomvonal közössége ezt lehetővé teszi. A Dunaharaszti —Kecskemét—Űjkécske nyomvonalú, csak hajózási célt szolgáló Duna-Tisza-csatorna létesítése viszont, úgyszólván kizárná egy későbbi időben a Tisza-völgybe való vízátvezetést, és ez áltál a vízerőtermelést is, mert ez a két utóbb említett vízhasznosítási mód — a hajózás nélkül — nem igen képes a csatornának megfelelő jövedelmezőségét biztosítani.
