Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - I. Jolánkai Gyula: Duna-tiszaközi hajózható, öntöző- és vízierőtermelő főcsatorna
1 Duna—Tiszaközi főcsatorna 189 lehetőségét is szolgálják és ezért a két folyó közötti hátság átvágását irányozzák elő. A csatornák vize a hajózás biztosításán kívül vízierőtérmelésre és a Tisza völgyében öntözésre szolgál. A nevezetesebb mélybevágású csatornaváltozatok : a) Beszédes József 1837-ben készített Dunaharaszti — Kiskunfélegyháza - ••'Csongrád nyomvonalú terve, amely csak a hajózás céljait szolgálta volna ; b) a Bogdánfy Ödön és Gerster Béla által 1919-ben az előbbivel csaknem azonos nyomvonalon 100 m : 1/s víz vezetésére tervezett többfeladatú csatorna ; c) Gdcs Lajosnak kb. ugyanazon vonalon haladó, de lényegesen nagyobb, egész 1000 m 3/s-ig terjedő vízhozamokra tervezett több csatornaterve. E tervek a vízátvezetésen kívül a víz szétosztására is tartalmazták javaslatot. Vizsgáljuk meg röviden, vájjon mi lehet lényegében az oka annak, hogy a DunaTisza-csatorna eddig nem épült meg, akár magasvezetésű, akár mélybevágású alakjában. • Magasvezetésü csatorna eddig azért nem létesült, mert két főfolyónk, a Duna és a Tisza, vízrendszerének víziúttal való összeköttetése eddig nem volt parancsoló szükségesség, hiszen a tömegáruk szállítása — ha drágábban is — vasúton, és kisebb mértékben közúton, zavartalanul lebonyolítható volt. A várható víziforgalomnak a különböző tervekben kimutatott nagysága és a víziközlekedés olcsóbb voltából -fakadó megtakarítás mértéke pedig lényegéből kifolyóan nem vezethető le matematikai szabatossággal. Ezért a kimutatott értékek bizonytalansága elég nagy. Ilyen körülmények között a beruházásokra rendelkezésre álló összegeket szükségesebbnek vélt és biztosabb eredménnyel kecsegtető létesítményekre fordították. Mélybevágású csatorna eddig azért nem létesült, mert létesítésének költségét, de még inkább a hozzáfűződő kockázat mértékét — az elérhető előnyökhöz képest — túlságosan nagynak ítélték. A mélybevágású csatorna készítése során ugyanis a legalább 23 m legnagyobb mélységű, hatalmas földmozgósítással járó bevágás létesítése — és ott a talajvízszintnek 15 m-es leszállítása — nem kerülhető el. Emellett a mélybevágás talaja legnagyobbrészt homokos, szemcsés összetételű, és így a talajvízszint nagymértékű leszállítása és a talajvíznek a csatorna felé való áramlása a bevágás rézsűinek állékonyságát igen kényes kérdéssé teszi. A rézsűk állékony kialakítására való törekvés költséges építési módszereket, nagy többlet-beruházást igényel, de emellett a beruházási költségek mégis csak igen bizonytalanul állapíthatók meg előre, mert nincs kizárva nagy rézsűbiztosítási pótmunkák végzésének szükségessége. A fenntartási munkák is hatalmas összegeket emészthetnek fel. A talajvízszint nagymértékű leszállítása a csatornamenti területeken mezőgazdásági károkat okozna és e területek értékét csökkentené. • II. A Duna-Tisza-csatorna kérdésének mai állása A Duna-Tisza-csatorna megépítésének kérdése a folyamatban lévő Tiszacsatornázás és a tiszavölgyi öntözések kifejlesztése kapcsán a közeljövőben — most már parancsoló szükségességként — ismét fel fog vetődni és e kérdésben ez alkalommal végleges döntést kell majd hozni. Parancsoló szükségességként azért fog a kérdés felvetődni, mert 1. a Tisza csatornázásával és a tiszántúli főcsatorna építésével nagy teljesítőképességű víziúl keletkezik, amely még kiegészül a már csatornázott Körösökkel és a még csatornázandó Sajóval, Sebeskörössel és Berettyóval. Az ezekbe a víziútakba fektetett hatalmas összegek azonban csak úgy hozhatják meg a remélt hasznot, ha forgalmuk elegendő nagy lesz. Ez.azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha előfeltételként a Duna és Tisza közötti víziút is megépül. IIa tehát Á-t mondottunk és megépítjük a tiszavölgyi víziúthálózatot, a B-t is ki kell mondani, es meg t
