Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

1 70 Kisebb közlemények A mezőgazdaság vízhiánnyal küzdhet azokon a területeken, ahol kevés a csapadók, a talajvíz mélyen van és a talaj áteresztő. A hiány kiküszöbölésére két mód kínálkozik. Vagy a talaj retencióképességét kell növelni jó megmunkálással és trágyázással, vagy öntözni kell. Lengyelországban a hiány évi 120 mm-re becsülhető. Az erdőgazdaság vonalán tárgyalja a szerző a tűlevelűről a vegyeserdőre való áttérést (évi 50 — 100 mm többlet-csapadékszükséglet), majd a tűlevelű erdők helyébe szántók kialakítását (évi kb. 200 mm többlet csapadékszükséglet), végül a szántóföldek, erdősítését (évi kb. 100 mm többletcsapadékszükséglet). A víziközlekedés terén a Víziutak Igazgatóságának terve alapján kell eljárni (milyen vízmélységre lesz szükség, megengedhető-e a hajóterhelések időszakos csökkentése, stb.). A vízerőművek vízszükségletét csak konkrét adatok alapján lehet kiszámítani; a meglévők esetleges vízhiányáról a termelési statisztika nyújt áttekinthető képet. 6. A (kis) vízgyűjtőterület vízgazdálkodási tervének összeállítása Az előbbiekben körvonalazott vizsgálatok alapján kerülhet sor a vízgazdálkodás terv kidolgozására. A terv részei: a) A nyers-vízmérleg. b) A jelenlegi vízhasznosítási mérleg. c) A távlati vízhasznosítási mérleg (6, ill. 30 éves perspektíva). d) A vízkészlet növelése tározással, vagy egyéb módon. ej Az árvízvédelem. /) A vizek minőségi kérdései. g) Az ellentétes érdekek összehangolása. h) A terv megvalósítása. A tervezés egyöntetűsége érdekében a szerző szabványosítást tart szükségesnek Debski professzor ennek az eléggé újkeletű kérdésnek a tárgyalásánál a fősúlyt az elméleti fejtegetésekre vetette. Hazánkban — dr. Mosonyi Emil irányításával — sokkal gyakorlatiasabb módon kezdődött 1950 januárjában a regionális vízgazdálkodási tervezés. A tervnek három főrésze van, éspedig: a) a hasznosítható vízkészlet számbavétele; b) a jelenlegi és a jövőbeni vízszükségletek megállapítása; c) vízmérleg-vízhasznosítási terv összeállítása. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél jelenleg is lényegileg így végezzük tárgybeli vizsgálatainkat. Jancsó Gyula fordítása alapján ismerteti Csermák Béla KÖZELÍTŐ ELJARAS VALAMELY VÍZGYŰJTŐTERÜLET KITERMELHETŐ TALAJVÍZ KÉSZLETÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA

1 ETO. 551.495:628.112 A vízfolyások teljes hozamából a mederbe földalatti úton befolyó rész csak akkor lenne — a csapadék és a felszíni lefolyás értékének pontos ismeretében — meghatározható, ha a tározódott és párolgással elvesző vízmennyiséget is ismernők. A vízfolyások vízhozamidősorából a tartósan száraz időszakokra szerkeszthető apadási görbe (Trockenwetlerlinie) megközelítő értékeket szolgáltat ezekre a tényezőkre, mert a talajvízből való lefolyást ábrázolja. Az apadási görbének a legutolsó csapadékot bizonyos idő elteltével követő szakasza a talaj vízkészletéből tartósan kivehető vízhozamok idősorának tekinthető. Ha feltesszük, hogy ennek a görbének a segítségével meghatározhatjuk a hosszabb időn át rendelkezésre álló talaj vízhozamot, valamint ezeknek többévi átlagértékét is, még mindig nyílt kérdés marad, hogy a talaj vízkészlet mekkora hányadát lehet vízellátási célokra igénybevenni. A talaj vízkészlet kitermelhető hányadának megállapításához nemcsak azt a vízmennyiséget kell ismernünk, amely pótlásként, beszivárgás 1 Hans Horst : Verfahren zur ungefähren Ermittlung der gewinnbaren Grundwassermengen der Flussgebiete. Die Wasserwirtschaft, Sonderheft, 1951 —S. 27.