Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

KISEBB KÖZLEMÉNYEK A VÍZFOLYÁSOK SZENNYEZŐDÉSTŐL VALÓ VÉDELME A SZOVJETUNIÓBAN ETO. 628.394 (47) Iparosodásunk rohamos fejlődésével mind jobban növekszik az ipari vidékek laksűrűsége és ezzel vízfolyásaink szennyezettsége, ötéves terveink perspektívái az ipari- és ivószükséglet ugrásszerű emelkedését mutatják. Ezért vízfolyásaink szennyeződéstől való védelmére az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk. Egyes vízfolyásaink, így pl. a Sajó, a Soroksári Dunaág stb. szennyvízzel annyira túlterheltek, hogy megfelelő tisztítási rendszabályok és következetes "érvényesítésük nélkül, vízgazdálkodásunk ezekre a vízfolyásokra mint vízbeszerzési forrásokra nem is számíthat. Ilyen körülmények között különösen érdekes Kirkov professzor szakavatott tollából olvasni, hogy a Szovjetunióban miképpen oldották meg ezt az égetően fontos kérdést.

1 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a Szovjetunió területén csak 20 városnak volt csatornázása és csak 6 városban (Moszkva, Kiev, Odessza, Karkov, Carskoje-Selo — most Puskino — és Gacsin) volt szenny víztisztítóberendezés. A vízfolyások ipari szennyvíztől való védelmének gondolata 1902-ben vetődött fel először, amikor a fejlődő cukoripar a cári Oroszország délnyugati kerületeinek folyóit érezhetően kezdte szennyezni. Ugyanekkor a moszkvai iparvidéken is előtérbe került a szennyvizek ellen való védekezés. Kievben és Moszkvában szakértőkből alakult munkabizottságok vették fel a harcot a vízfolyások szennyeződéstől való védelmére, sőt Kievben a biológiai tisztítóberendezést egyszersmind tudományos kutatásokra is alkalmasan képezték ki. Az első világháború alatt a tudományos kutatás szünetelt. A Szovjetunióban 31 év alatt több mint 100 várost csatornáztak és a legtöbb helyen tisztítóberendezést is építettek. Korszerűsítették továbbá a meglévő műveket. . A szennyvízkérdéseket igen komolyan kezelik, mert nemcsak a népegészségügy, hanem az ipar fejlődése is szorosan összefügg velük. A vízvezetékekre és vízellátást szolgáló forrásokra vonatkozó 1937. évi egészségügyi védőintézkedések sorozatos be nem tartása miatt a minisztertanács 1947-ben a vízfolyásoknak a káros ipari szennyvizek által előidézett szennyeződéstől való védelme és a vizek egészségügyi védelmének megerősítése érdekében a következő intézkedéseket tette. 1. Több minisztériumot kötelezett arra, hogy a felügyeletük alá tartozó ipari üzemekben a szennyvíztisztítóberendezések építését még az év folyamán kezdjék meg. 2. A Kemerov és Sztálinszk környéki iparvidéken érdekelt tárcákat kötelezte, hogy a Tomia folyó partján lévő üzemeiket 1948 végéig szennyvíztisztítóberendezésekkel lássák el. 3. Valamennyi minisztériumot és hatóságot kötelezte arra, hogy 1950-ig az ipari szennyvizek tisztítására szükséges intézkedéseket megtegye és gondoskodjék róla, hogy az ipartelepek a vízfolyásokba tisztítatlan szennyvizet ne eresszenek be. 4. Eltiltotta az új üzemek és ipartelepek üzembehelyezését mindaddig, amíg szennyvizeik tisztítása nincs biztosítva. Csak tisztított szennyvizet szabad a vízfolyásokba bevezetni. Üj vagy újjáépített ipartelepek üzembehelyezésének feltétele az állami közegészségügyi felügyelőség igazolása arról, hogy szennyvizeik a vízfolyásokat nem szennyezhetik. 1 Lásd „Gaz, Woda, Technika Sanitarna" (Varsó) 1950/11. szám és „Wasserwirtscha/lWasserlechnik" (Berlin) 1951/1. szám.