Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - IV. Szesztay Károly: Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. (Áttekintés a statisztikai módszerek alkalmazásáról)

Statisztika a hidrológiában 143 vagyi» a párolgási veszteség tényleges értéke a (22) összefüggés alapján : z

0 = y

0 - h = 576 - 107 = 469 mm. Az eltérés a Kuzin-féle grafikonból kapott 530 mm értéktől 530 - 469 100 = 13% 469 Ez az eltérés a hidrológia közvetett eljárásaitól várható pontosság figyelembevételével elfogadhatónak minősülne, mégis óvatosságra int az a körülmény, hogy az ismertetett eljárásban a h lefolyási átlagérték a nálánál általában véve jóval nagyobb y„ és z

0 mennyiségek különbségeként adódik, tehát a z

0 meghatározásában elkövetett pontatlanságok százalékos értékben a h számításánál sokszorozódva jelentkezhetnek. Kuzin grafikonjához hasonló összefüggéseknek hazai párolgási adatokból való levezetése ezidőszerint megoldhatatlannak látszik, mert (a Wild-műszerrel mért) párolgási adataink csak párologiaióképességet jellemeznek, tehát sem a tényleges párolgással, sem a szomszédos állomások adataival nem hasonlíthatók össze. Megbízható párolgási adatok beszerzésére éppen a (22) összefüggés nyújthatna célszerű lehetőséget (a kidolgozott példán bemutatott módon), viszont ezen a téren kisebb vízfolyásaink hosszabbidejű lefolyási adatainak hiányos volta ezidőszerint komoly nehézséget jelent. d) A szovjet hidrológiai gyakorlatban — észlelési adatok hiánya esetén — széles körben használják az évi lefolyás átlagériékeit izometrikus vonalakkal szemléltető térképeket. A 10. ábrán az Ogievszkij irányításával Mokljak V. I. által Ukrajna területére szerkesztett térkép részletét láthatjuk, amelynek összeállításánál a helyi tényezők hatásától mentesített redukált lefolyási értékeket használtak fel. (A helyi tényezők hatásának kiküszöböléséről lásd: [8].) A Sajó vízgyűjtőterületére elkészített első magyar hidrológiai térképet és hidrológiai hosszelvényt a Magyar Tudományos Akadémia által rendezett 1952. évi Hidrológiai és Meteorológiai Kongresszuson dr. Lászlóffy W. mutatta be. Az izometrikus vonalakkal készült hidrológiai térképek pontosság tekintetében általában az analógia módszerével egyenértékű eredményeket adnak, hiszen az izometrikus vonalak szerkesztésénél is a tanulmányozott vízgyűjtőterületek lefolyási értékei közti interpolálásra és a hidrológiai analógiára támaszkodnak. e) A C

v variációs tényező meghatározásánál rövid észlelési adatsor esetében célszerűen alkalmazható a sor meghosszabbításának a b) pontban tárgyalt módszere, amelynél — mint láttuk — a paraméterek meghatározása a meghosszabbított sor alapján történhet. A rövid sor meghosszabbításával kapcsolatban utalunk még Boldakov E. V. vizsgálataira ([6], 95—100. oldal), aki a mértékadó maximális vízhozamok meghatározására (legújabb módosításában 1946-ban) dolgozott ki eljárást a rövid sor meghosszabbításának olyan esetére, amikor nem valamely szomszédos mederszelvény adataira, hanem ugyanazon szelvénynek a rövid sortól különálló, alkalmilag feljegyzett kiugróan nagy értékére lehet támaszkodni. Boldakov javaslatának még nincs kialakult visszhangja. Észlelési adatok teljes hiánya esetében a C

v tényező meghatározásában empirikus képlelek, vagy izometrikus vonalakkal készült hidrológiai térképek használatára szorulunk. A szovjet hidrológiai irodalomban számos tapasztalati képletet találunk a variációs tényező meghatározására. A képletek jórészében térképen ábrázolt „éghaj-