Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

.36 Finály Lajos il. A klór adagolása Az elmondottakból következik, hogy a szennyvíz fertőtlenítő klórozásánál az adagolást a szennyvíz változó klórigénje szerint kell szabályozni. A 9. és 10. ábrából látható, hogy a szennyvíz klórigénye a különböző év- és napszakok szerint nagy mértékben változik. Tehát nem elég a szennyvíz mennyiségében bekövetkező változásokat az adagolt klór abszolút mennyiségével követni, hanem figyelemmel kell lenni a mindenkori klórigényre is- Ellenkező esetben egyszer túlklórozás történhetik, máskor meg túlságosan csekélynek bizonyul a klórmennyiség. A szennyvíz klórigénye évszakok szerint is nagy mértékben változhat. Az alábbi táblázatban a szennyvíz különböző tiszlítottsági fokának megfelelő klórigény évi szélsőséges értékei vannak összeállítva amerikai megfigyelések alapján. Nyers (friss vagy állott) szennyvíz 6—12 mg/l Rothadó szennyvíz • 12—25 Ülepített (friss vagy állott) szennyvíz 5—10 Ülepített rothadó szennyvíz 12'—40 Csepegtetőtesten jól tisztított szennyvíz 3— 5 Csepegtetőtesten gyengén tisztított szennyvíz 5—10 Eleven-iszapos berendezésben jól tisztított szennyvíz 2— 4 Eleven-iszapos berendezésben gyengén tisztított szennyvíz 5— 8 Homokszűrőn jól tisztított szennyvíz ? 1— 3 Homokszűrőn gyengén tisztított szennyvíz 3— 5 Tiedeman 1927-ben Imhoff-medencéből kifolyó szennyvizet vizsgált. Erinek klórozásához, 0,5 mg/l klórmaradék biztosítása mellett, a különböző hónapok9. ábra. A szennyvíz klórigényének évi változása.