Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése
.34 Finály Lajos tak ki. A köpet-fertőtlenítés igen hasznos, mert amint láttuk, a fertőtlenítés hatása a csíraszám százalékos csökkenésében nyilvánul meg, tehát minél nagyobb a kezdeti szám, annál nagyobb a végső szám is, egymagában azonban nem elegendő. Erre előbb már utaltunk. Vizsgálataik kiterjedtek tbc.-vei erősen fertőzött szarvasmarha tenyésztő vidékek folyóvizeire is. Egyetlen egy esetben sikerült csak a folyóvízben tbc. baktériumot kimutatniok, azt is emberi változatban,, tehát valószínűleg városi eredetűt. Práner és Heukelekian a tbc. baktériumoknak a szennyvíz különböző kezelése során bekövetkező csökkenéséről 1950-ben közzétett megfigyelései szerint az 1 cm 3-ben talált baktériumok számának változása és %-os csökkenése a következő volt : 3 órás ülepítés után 680,000-ről 670,000-re 0% vegyi (vasklorid) kezelés után 530,000 « 200-ra >99 « elárasztásos rendszerű homokszűrő után 59,000 « 10,200-ra 83 « csörgedeztető rendszerű homokszűrő után 370,000 « 1,500-ra .>99 « szellőztetés után 1,180,000 « 900,000-re 26 « klórozás után 8 118,000-ről 5 alá >99 « Ж Tüdőszanatóriumok szennyvizének kirothasztott iszapjában egy év múlva is kimutattak tbc. baktériumot. Szerintük ilyen szennyvízzel öntözni és ilyen iszappal trágyázni nem volna szabad, ami a tbc. szanatóriumok szennyvizéből leülepített iszap kezelésének kérdését nagyon megnehezítené. Ezen a téren további alapos kutatás látszik szükségesnek, mert a bevezetőben említett hivatalos állásfoglalás következtében minden tüdőszanatórium vagy tüdőkórház részére ülepítő és szennyvízfertőtlenítő berendezést kellene létesíteni. A fertőtlenítés a szennyvíz továbbvezetését lehetővé tenné, azonban az ülepítésből származó és kirothasztott iszap eltávolítása igen nagy nehézségekbe ütköznék, ha trágyázásra egészségügyi okokból nem volna minden további nélkül felhasználható. A közvágóhidak szennyvizében található lépfene spórák elpusztítására Bruns végzett vizsgálatokat (1928). E spórákat sokkal ellenállóbbaknak találta,, mint a baktériumokat. A spórák megöléséhez 5—10 mg/l klórmaradék és hoszszabb behatási idő volt szükséges. Szerinte, ha a lépfene-spórák elpusztulása kimutatható, ez teljes biztosítékot nyújt a szennyvíz tökéletes fertőtlenítettsége felől. io. A fertőtlenítő hatást befolyásoló tényezők A Jensen testvérek vizsgálatai kiterjedtek a fertőtlenítő hatásnak a szennyvíz minőségével való összefüggésére is. Eredményeik szerint szűrt és vízvezetéki vízzel felhígított 58 mg/l BOI-ű 9 és 10 000/cm 3 csíraszámú szennyvíz 20 mg/l klór adagolása után 40 perc múlya, 43 mg/l BOI-ű és 100 ООО /cm 3 csíraszámú,, ugyanígy előkészített szennyvíz 30 perc múlva teljesen fertőtlenítettnek bizonyult. 8) A klórozás 0,9 mg/l szabad klórmaradékra történt, ami 2—5 mg/l o-tolidin maradéknak felel meg, tehát sokkal nagyobb a szokásosnál. 9) A szennyvíz biokémiai oxigén-igénye (rövidítve BOI) az az oxigénmennyiség mg/l-ben kifejezve, amelyet a mikroorganizmusok az oxidálható anyagok oxidálására bizonyos idő alatt felhasználnak. A teljes, 20 napos BOI 2 0 mellett használják az 5 napos BOI 6 értéket is. A kettőközötti kapcsolatot gyakorlati tényező adja meg.
