Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése

276 Szígyártó 'Zoltán 14. ábra. Szelepes esővízkiömlő vázlata. Fíg. Storm-water outlet with regulating valve. Közönséges esővízkiömlőt tervezhetünk olyan helyre is, ahol egyéb okok miatt már úgyis átemelőtelepre van szükség. Ezeknél a víz gravitációs elvezetésére legtöbbször egyáltalán nincs alkalom. Az előbb említett telephez viszonyítva csak annyi a különbség, hogy a zsilip elmarad, s az esővízkiömlőből a vizet minden esetben szivattyúval távolítjuk el. A közönséges zsilipes, illetve szivattyúteleppel kapcsolt esővízkiömlőkről mondottakat összefoglalva megállapítható, hogy igen tág határok között alkalmazhatók. Arra a kérdésre azonban, hogy szivattyúteleppel kapcsolt esővízkiömlőt létesítsünk-e, vagy pedig a csatornaméreteket növeljük, a helyi körülmények ismerete nélkül nem lehet feleletet adni. Ezt csakis az összes szempontokat figyelembe vevő gazdaságossági számításokkal lehet eldönteni. 8. A tehermentesítő berendezések hidraulikai méretezése Mind a túlfolyós, mind a zsilipes esővízkiömlőknél döntően fontos a túlfolyó helyes kialakítása. Idők folyamán két változata vált használatossá: a padkás (13. ábra) és a bukógátas (12. ábra) megoldás. A bentmaradó vízhozamra vonatkozó, fentebb közölt, méretezési elvnek csupán az utóbbi megoldás felel meg. A túlfolyó feladata ugyanis az, hogy a csatornán érkező vízhozamból az előzetes számítások alapján meghatározott Q,b vízhozamot továbberessze, míg a többit az esővízkiömlőtől kiinduló árapasztócsatornán keresztül a befogadóba juttassa. A Q,b vízhozam a csatornaszelvény vízhozamgörbéjén kijelöli tehát azt a magas*ságot, mely alá a túlfolyó felső éle semmiesetre sem kerülhet. Ez a szint egyúttal