Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése
207 Az Оo-re ily módon kapott értéket helyettesítsük az m (10) alatti képletébe: °1 -f О2 — О _ Ol + 0 2 _ _ 1)54 3 1_ ~ Öj * — Ö7~ — Ö~ 2 ~ 0,543 ~ 0,543 Ő[ О m = 2,84— 1,84 — (11> ahol : 0 1 == 11,66 N [g/nap] (12) és JV = a lakosság lélekszáma. Az m értékének meghatározásához így már csak az О g/nap értékre van szükség. Ez az előzőek szerint a befogadó vízfolyás megengedhető napi oxigénfelvevőképességét jelenti. Meghatározása Imhoff vagy Fair ismertetett eljárásával történhet. Az alábbiakban az eljárás megvilágítása céljából egy számpéldát mutatunk be. 5. példa : Méretezendő egy esővízkiömlő a csatornában berithagyandó vízhozam szempontjából Imhoff eljárásának felhasználásával a következő adatokkal: JV = 17150 fő, a napi átlagos vízfogyasztás q = 150 liter/fő. nap, Q C K = 2,00m 3/sec. Közepes kisvíznél a vízfolyás átlagos víztükörszélessége s = 4, СО m, középsebessége v = = 0,5 m/sec és vízhozama £>в = 1,0 m 3/sec. A vízfolyás eredeti egy napos cxigénigénye BOlf = 7,48 g/m 3 • nap. A felületi oxigénfelvétel e — 5,5 g/m 2 nap. A (12) képlettel: Q_, = 11,66 Л = 11,66 • 17150 = 200 000 g/nap. О = (e v s - Q в BOIf) 86 400 = (5,5 • 0,50 • 4,00-1,00 • 7,48) 86 400 = 304 000. g/nap. 0/0 1 = 304 000/200 000 = 1,52. A (11) képlet értelmében m = 2,84-1,84 O/Oj = 2,84-1,84- 1,52 = 0,0405. A száraz időszakban érkező átlagos szennyvízhozam Q_ 3 Z = Л • gl86 400 = 17 150 • 150/86 400 = 30 liter/sec. n = QstlQc, = 30/2000 = 0,015. Az (m,n) értékpárnak megfelelő pont a 9. ábrán a II—III egyenesek közé esik, vagyis a méretezési eljárás 4 с pontja értelmében: db = (min) • = (0,0405/0,0150) • 30 = 81 liter/sec. 6. Több ponton tehermentesített csatornahálózat esővízkiömlőinek biokémiai méretezése Az eddigiek folyamán azt az esetet tárgyaltuk, amikor a csatornahálózat főgyűjtőjébe a tisztítótelep előtt egyetlen esővízkiömlőt építünk be. Ha a település közvetlenül a befogadó mellett hosszan elhúzódva helyezkedik el, és a főgyűjtőcsatorna a vízfolyással párhuzamosan fut, méreteinek csökkentésére célszerű több esővízkiömlőt alkalmazni (10. ábra). Az ilyen sorozatosan elhelyezett esővízkiömlők bentmaradó vízhozamra való méretezését a következő meggondolásokkal végezhetjük el. Kétségtelen, hogy a különböző esővízkiömlőknél sorban továbbfutó és végeredményben a tisztítótelepre bejutó víz mennyisége sem lehet nem több, sem kevesebb ann^l, mint amennyi oda egy esővízkiömlő esetén érkezne. Ez — a vízhozamok és a szennyeződés mennyisége között továbbra is lineáris kapcsolatot feltételezve, s az esővízkiömlők között a befogadóban végbemenő öntisztulást a biztonság javára
