Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
226 Kessler Hubert A fennsíkra hullott csapadéknak a mélybe szivárgott része majdnem teljes egészében újra megjelenik a platószéli forrásoknál. A Bükk többi, főleg déli részére hullott csapadék egy része a már említett déli langyosforrásokban jelenik meg, másik igen tekintélyes része azonban beszivárog a bükki karsztnak támaszkodó harmadkorú alföldi rétegekbe. Ennek az elszivárgó karsztvíznek egy része a bükki déli törés mentén, megfelelő helyeken telepített aknákkal mesterségesen kitermelhető lenne. А П нп Л у ЦЦ karfrthfipvsr.o. Magyarország legnagyobb összefüggő karsztosodó hegysége a DunántúlwSöZéphegységnek a Pilissel és Budai hegyekkel kezdődő, majd a Gerecsén, Vértesen, Bakonyon és Balatonfelvidéken át egészen a Keszthelyihegységig terjedő mészköves, dolomitos része. Bár nem tartozik földrajzilag a Dunántúlhoz, hidrológiai szempontból valószínűleg összefügg az említett karszthegységgel a Cserhát DNy-i részében levő néhány mészkőkibukkanás, különösen a Nagyszál környékén Szendehelynél és a kósdi bányában talált karsztosodott mészkő. A föld középkorában, a mezozoikumban, az országot nagykiterjedésű tenger, a Thetys borította. Ez több mint ezer méter vastagságú mészkő- és dolomitüledéket hagyott hátra. Később ezek az üledékek nagy tektonikus mozgások következtében a fent felsorolt hegységekre, tönkökre tagolódtak, amelyekben kiemelkedésük után, a mindenkori erózióbázis mentén, a karsztosodás megindult. E tönkök többé-kevésbbé szakaszos emelkedése, süllyedése következtében a legkülönbözőbb szintekben találunk ma karsztosodást a +700 m-es és a —300 m-es magasságok között. Az említett terület északi részén, a dorogi szénmedencében, a karsztosodó mészkő a dorogi Kősziklánál, a Geténél, a Hegyeskőnél stb. felszínre bukkan, de legnagyobb része a föld alatt rejtőzik. Jelenlétét itt a bányászkodással kapcsolatos számtalan fúrás és az annyira veszélyes bányavízbetörések mutatták ki. A földalatti karszt, illetve az abban tárolt víz itt állandóan veszélyezteti a széntermelést, mert a mélyen a nyugalmi vízszint alatt folyó széntermelés gyakran megközelíti a mészkő vízvezető járatait, ahonnan a hatalmas nyomás alatt álló karsztvíz a bányákba törhet._Az eddigi kutatófúrások ugyán azt látszanak igazolni, hogy a nagyobb mélységben levő karsztjáratok kisebbek, ami a már említett elkalcitosodásra vezethető vissza, de a vízbetörés veszélye mégis igen nagy, mert a kisebb keresztmetszetet ellensúlyozza az itt uralkodó hatalmas, 30—40 légkörös nyomás. Nekünk azonban, víznyerés szempontjából, fontos tudnunk, hogy nagyobb mélységben csökken a karsztüreg harántolásának valószínűsége. A nyugalmi karsztvízszint ezen a területen 127-—132 m között alakult ki. Ezt nagyçbb bányavízbetörésekkel kapcsolatos erőteljesebb megcsapolások néha helyenként lesüllyesztik. Nagyjából azonban állandónak mondható ez a szint, amit a csapadék is csak kis mértékben befolyásol. A karsztvíz itt a mészkőben kialakult tág barlangjáratokban közlekedik, a csapadék okozta szintkülönbségek tehát gyorsan kiegyenlítődhetnek. A bányaművelésnek köszönhetjük, hogy a területen elég jól ismerjük a különböző szinteken a karsztosodás mértékét. A bányászatnak ugyanis érdeke, hogy a harántolt karsztjáratokat minél jobban eltömje, és ezzel csökkentse a bányavízbetörés veszélyét. Ezért minden kutatófúrást, amely üreget harántol, egyúttal preventív tömítőfúrásnak is felhasználnak. A karsztosodás mértékére a különböző mélységekben talált üregekbe benyomott cementáló anyag mennyiségéből lehet következtetni. Albel Ferenc adatai szerint a +130 és a +100 méteres szint között egy fúrásra átlagosan 23 000 m 3 cementálóanyag jut. A —150 és -—200 méteres szint között ez lecsökken 320 m 3-re, ezen alul pedig már csak 70 m 3 anyagot tud egy tömítőfúrás felvenni.
