Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára
A folyami hajóút-kitíizés 207 A vízállásjelző táblákat, amelyeken a hajóútvonal fontosabb vízmércéinek napi vízállásait közlik a hajóvezetőkkel, úgy kell elhelyezni, hogy kb. minden 100 km távolságra jusson egy. A tábláknak olyan nagynak kell lenniök, hogy a hajóról jól olvashatók legyenek. A hajósoknak szóló írásbeli közlések a folyamrendészeti v^igy hajózási hatóságok hirdetményeit és a kitűzőszolgálat, valamint a hajóstársaságok értesítéseit tartalmazzák. A nap bizonyos meghatározott óráiban rendszeresített rádió-adások az írásbeli közlések anyagát, a legújabb vízjárási és meteorológiai adatokat, az előrejelzéseket, a soronkívüli vagy sürgős közléseket, a jégveszéllyel kapcsolatos híradásokat stb. közlik. Rádió adó-vevő készülékek a kitűzőszolgálat és a hajóvezetők között a különösen nehezen hajózható szakaszokon a korszerű adat- és híranyag-közvetítő kapcsolatot szolgálják. III. A HAJÓZÁSI TÉRKÉP A legjobb kitűzés mellett is a hajóúton való pontos tájékozódás, de egyéb forgalmi szempontból is szüksége van a hajóvezetőnek hajózási térképre. Ez a térkép a hajóvezetéshez szükséges műszaki és forgalmi adatokat tünteti fel, és ezért a hajózás egyik legfontosabb segédeszköze. A hajózási térképek méretarányát a folyószakasz meder- és hajóútviszonyai •szabják meg. Lehet 1: 50 000, 1:25 000 vagy 1: 10 000. Széles nagy folyókon az 1: 50 000 méretarány még igen jól megfelel, és ami fontos, könnyen kezelhető. A folyó keskenyebb szakaszajn azonban, ahol a hajózás sok körültekintést kíván, már nagyobb méretarány szükséges. Pl. a Közép-Dunán az 1: 25 000 méretarányú térkép igen jól megfelel és jól kezelhető, a Felső-Dunán 1:10 000 méretarányú térképre van szükség, és az Alsó-Dunán az 1: 50 000 méretarány a megfelelő. A térképnek először a műszaki követelményeket kell kielégítenie. Pontos tájékoztatást kell adnia a mederalakulásról és a vízmélységi viszonyokról. Fel kell tüntetnie tehát a folyó partját és a parton kívüli hullámtéri területet, lehetőleg az árvédelmi töltésig, ill. a magaspartig, vázlatosan a meder anyagát, a mederben lévő sziklákat, magasságukkal, a part zátonyos vagy szakadó jellegét, a mederben lévő hosszanti és keresztirányú szabályozómüveket (partbiztosít£sok, párhuzamművek, sarkantyúk, keresztgátak) lehetőleg a magasságuk megjelölésével és a vízmélységi viszonyokat. A vízmélységi viszonyokat leghelyesebben a mélységvonalas mederábrázolás (medertérkép) tünteti fel. A vízmélységek 0-vonala a mértékadó hajózási kisvízszint, és elég, l*a tovább csak a páros méter-szintvonalak vannak ábrázolva. A mélységvonalas térkép alapján megállapítható és megrajzolható a hajóút tengelye, és megállapíthatók a mélységek, ezek alapján pedig a hajóút szélessége, valamint azok a helyek is, amelyek a hajóvonatok fordulásánál figyelembe vehetők. A mélységvonalak használatának lehetővé tétele végett a térképen fel kell tüntetni a vízmércéket, és melléjük írva meg kell adni 0-pontjuk abszolút magasságát, valamint azt a vízmérceállást, amely a mértékadó hajózási vízszintet, és ezzel a térkép 0-vonalát jelenti. így a térképről bármilyen vízállásnál meg lehet állapítani a hajózási mélységet a következőképpen: M — M 0 + (m — m 0)
