Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára
A folyami hajóút-kitíizés 187 1. Kezdetben, kizárólag a hajózási akadályokat, a hajózásra veszélyt jelentő helyeket — sziklákat, elsüllyedt hajók roncsait stb. — tűzték ki, vagyis azt, hogy merre nem szabad a hajónak mennie. A továbbiakban a hajós ügyességére, szakértelmére volt bízva ezeknek az akadályoknak kikerülése. . 2. Később a veszélyes helyek kitűzésén kívül a nehezen hajózható szakaszokon, alacsonyabb vízállások esetén, megjelölték a gázló keresztszelvényének azt a legmélyebb helyét, ahol a hajó át tud haladni. Majd sor került a veszélyes, gázlós és keskeny helyeken a hajóút szélének megjelölésére, irányának megadására, tehát annak az útnak kitűzésére, amerre a hajónak mennie kell. A hajóút kitűzésének ennél a módszerénél kétségtelenül már kevesebb az igény a hajós helyi ismeretét és ügyességét illetően, mint az előző módszernél. 3. A fejlődés végén a hajózás biztonsága és gazdaságossága azonban egyaránt azt követeli, hogy a kitűzés módszerét továbbfejlesszük úgy, hogy a hajós a hajóút szélének kitűzése mellett mind éjjel, mind nappal az egyik kitűzőjeltől a következő kitűzőjelig haladva kevésbbé ismert vizeken is teljes biztonsággal vezesse hajóját. Ez a korszerű hajóútkitűzés. Mindhárom fejlődési fokozatban tehát a hajóvezetés irányítására helyszíni kitűzés és kitűzési jelek használata szükséges. c) A hajóútkitűzés alapelvei A hajóútkitűzésnek olyannak kell lennie, hogy az egyes folyamszakaszokon alkalmazkodj on a szakasz jellegéhez, a hajóvonatok összeállításához, és a hajóvezetés technikájához. A szakaszok jellegét illetően figyelemmel kell lenni a vízfolyás sebességére, a hullámverésre, a meder anyagára, a partok láthatóságára. A hajóvonatok összeállítását illetően figyelemmel kell lenni azok szélességére, illetőleg irányváltoztató képességére. A hajóvezetés technikáját illetően pedig figyelemmel kell lenni arra, hogy miképen történik a hajó kormányzása; a hajó előtt fekvő távolabbi iránypontok szerint, vagypedig a parttól, illetőleg jelektől való távolság becslésével. A kétféle hajóvezetés együtt szokott járni, azonban a szakasz természete szerint valamelyik mindig előtérben van. Ha a szakaszon nagy a vízsebesség, keskeny a víztükör és kanyargós a meder, akkor inkább a parttól való távolság becslésével vezetik a hajót. Ha széles a vízfolyás, tehát a távolságok nagyok, már nehéz a parttól való távolságot megítélni. így a hajók vezetése a távolabbi iránypontok segítségével történik. Ennek megfelelően a hajóútkitűzés részleteiben szakaszok szerint más és más. Ahol a parttól való távolság becslésével történik a hajóvezetés, nem kellenek sűrűn elhelyezett irányjelek, ellenben olyap — alakra és színre egységes — kitűzőjelekre van szükség, amelyek megkönnyítik a parttól vagy a hajóút szélét kitűző jeltől való távolság becslését. Ahol az iránypontok segítségével történik a hajóvezetés, ott sűrűn kellenek parti vagy úszó irányjelek, hogy a hajóvezető jelről-jelre iránytvéve hajózhasson. A nehéz átmeneteket jelentő rossz gázlóknál a kétféle hajóvezetési technika összefolyik, mert ott az irányjelekre való hajóvezetés mellett a kitűzőjelektől való távolságbecslés is igen fontos szerepet játszik. Spt a hosszú homorú part melletti hajózás is a távolság becslésével történik, és csak a homorú part elhagyása után tér át az iránypontra való hajózásra.
