Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára

о A folyami hajóút-kitíizés 185 A rnélységvonalas medertérképen most már pontosan meghúzható a legnagyobb mélységek vonalát követő hajóút tengelye. így megállapítható az egész hajóút vonalozása, tehát a hajóút iránya és kanyarulatai, valamint a mélységvonalak alapján a szokásos hajótípusok legnagyobb merülésének tekintetbevételével a mértékadó hajózási kisvízszintnek megfelelő hajóút széle (3. ábra). A szűkületekben, éles kanyarulatokban, erősen változó szakaszok rossz gázlóiban azonban a hajóút szélének szabatos megállapítása mindenkor helyszíni méréssel és kitűzéssel történik. II. A HAJÓKÖZLEKEDÉS MŰSZAKI IRÁNYÍTÁSA Már a bevezetésben rámutattunk arra, hogy a hajózás lehetőségét és a hajózás teljesítőképességét a meder és a vízjárás szabja meg A medret a hajózásra alkalmasabbá tenni és a vízjárás kedvezőtlen hatását csökkenteni a folyamszabályozás feladata. Rámutattunk azonban arra is, hogy — akár szabályozatlan, akár szabályozott a meder — a hajózás késedelmeinek, sőt súlyos veszteségeinek elkerülése végett a hajóközlekedés biztonságát a hajóvezetés műszaki irányításával biztosítani kell. A hajóforgalom a medernek' azon a részén bonyolódik le, amelyet az első fejezetben hajóút néven határoztunk meg. Ennek a hajóútnak biztos és tökéletes ismerete a biztonságos hajózás első feltétele. Nemcsak a szabályozatlan, de a szabályozott folyószakaszokon és a legnagyobb körültekintés mellett is biztos és késedelem nélküli hajóvezetés csak úgy lehetséges, ha a hajóútat a hajósok tökéletesen ismerik. A biztonság hiánya esetenkénti, míg a késedelem állandó jellegű kárt jelent a hajózásnak. Ezért a hajóközlekedés biztonsága megkívánja 1. a hajóút helyszíni kitűzését, 2. szűk helyeken, erős kanyarulatokban a forgalom szabályozását, és 3. a hajózást befolyásoló (hajózási, vízrajzi, meteorológiai) adatok közlését. 1. A hajóútkitűzés a) A hajóútkitűzés célja A hajóútkitűzés nem egyéb, mint a medertérképek alapján már megállapított hajóút irányának, szélének és mélységének feltűnő és jól látható egyezményes jelekkel a parton, illetőleg a vízen való megjelölése, hogy a jelek alapján a hajóvezető a hajóját mindenkor biztosan a hajóúton belül vezethesse. Hajóútkitűzés nélkül a hajóvezető teljesen a partokon található természetes ismertetőjelekre, vagyis helyismeretére van utalva, ami az éjjeli hajózás lehetőségét igen lecsökkenti, vagy majdnem teljesen kizárja, sőt alacsony vízállásnál a nappali hajózást is igen késedelmessé teszi. Körülbélül ez a hatása a hiányos vagy korszerűtlen kitűzésnek is. Ha a hajóút mind nappal, mind éjjel egyértelműen és biztosan van megjelölve a helyszínen, elmaradnak a nappali és éjszakai felesleges állások, kényszerlekötések, a hajózási balesetek pedig minimumra csökkennek. A hajóútkitűzés célja végeredményben tehát az, hogy a hajózás teljesítőképessége, a teljesített menetórák számának emelkedése, a feleslegesen okozott manőverek elmaradása, és a balesetek, valamint káresetek csökkentése által fokozódjék. Ez egyszersmind magában rejti a hajóút kitűzésének nagy gazdasági hasznát is. A teljesített menetórák számának emelése gyakorlatilag az éjjeli hajózás minél nagyobb kiszélesítését jelenti. Az üzemstatisztikai adatok szerint a még nem teljesen korszerűvé