Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára

182 Ihrig Dénes szempontok figyelembevételével — a hajóvonatok összeállítását. A hajóút legkisebb szélessége tehát 5 = 2 \S

V + S,) + ahol S

v a hajóvonat szélessége, S

1 a hajóvonaton kívüli biztonsági sáv (10—20 m) és S

2 a két hajóvonat közötti biztonsági sáv (20—30 m). Ha ezen a szélességen belül a legnagyobb hajómerüléshez szükséges vízmélység alacsony vízállás esetén is megvan, a hajózás zavartalanul lebonyolítható, mert két ellentétes irányban haladó vagy egymást előző hajóvonat simán elhaladhat egymás mellett. Ennél kisebb hajóútszélességnél a hajóvonatoknak lassítaniok vagy manőverezniük kell, sőt esetleg csak egyirányú közlekedést lehet megengedni. A folyamszabályozásnak a hajózás szempontjából épen az a célja, hogy a szükséges hajóútszélességet, vízmélységet és kedvező kanyarulatokat a vízállástól függetlenül a forgalom céljára minél tökéletesebben biztosítsa: a rossz gázlók eltűnjenek és a gázlókban is meglegyen a hajózáshoz szükséges mélység és szélesség. A hajóútnak, a fentiek szerint, három jellemzője van : mélysége, szélessége és irányviszonyai. A mélységet a közlekedő hajótípusok legnagyobb merülése szabja meg, ez pl. a Középdunán géphajóknál 1,20—1,80 m, 4Ö0—1000 t-ás uszályoknál 1,60—2,30 m, tengerjáró hajóknál 3,10 m. A legkisebb szélességet a szakaszon érvényes hajóvonatösszeállítás adja. Pl. a Középdúnán Gönyű felett 130, Gönyű—Budapest között 160 és Budapest alatt 170 m, míg a Tiszán Szolnok felett 90 és Szolnok alatt 110 m a megkívánt legkisebb hajóútszélesség. A hajóút irányviszonyaira vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy a kanyarulat ne legyen olyan éles, hogy menetközben a vontatmány vége a szokásos összeállítás mellett a hajóútból kiessék. Ezért pl. a Középdunán a folytonos átmenettel megállapított kanyarulatok sugara a tetőponton 5Ö0 m-nél kisebb nem lehet. Mint említettük, a hajóút helye, szélessége, sőt iránya is a vízállástól függő változó lehet. Ezért beszélhetünk középvízi, nagyvízi és kisvízi hajóútról. A középvízi hajóút a folyónak leggyakrabban használt útja és ez a folyóra jellemző hajóút. 1 A nagyvízi hfljóút szélessége és sokszor az iránya sem esik össze a középvízi és kisvízi hajóút szélességével és irányával. Ilyenkor a hajóút szélessége gyakran a partok vagy a szabályozóművek közötti szélességgel azonos, és a hajóút iránya sem követi a legnagyobb mélységek vonalát, mert ilyenkor a mederben másutt is kellő vízmélység van a hajózáshoz. A kisvízi hajóút megállapítása a legkényesebb feladat, ilyenkor a hajóútban igen kis szélességek és igen éles kanyarulatok lehetségesek. A hajóút megengedett legkisebb szélességének megkövetelésével azonban nem célszerű egy bizonyos vízálláshatáron túl menni. Ez az alsó vízálláshatár az ú. n. mértékadó hajózási kisvízszint, amelyet a víz- és jégjárási viszonyoknak, a hajózás követelményeinek, valamint a folyószabályozás lehetőségeinek figyelembevételével az egyes folyószakaszokra azonos alapelvek szerint 10 évenként a vízállástartósságok alapján határozunk meg. Pl. a Középduna Pozsony—Mohács közötti szakaszának mértékadó hajózási kisvízszínéül eddig az ú. n. CID-vízszint volt használatban, melyet még a volt Nemzetközi Dunabizottság javasolt és vezetett be. A CID-vízszint megállapításánál csak a