Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)

Beszédes József emlékezete 171 A Duna—Tisza közén ebben a módosított tervében már a P e s t—

С s о n g r á d csatornamegoldást ajánlja,

1 de ezen kívül a Bölcske—Szeged csatornát sem ejti el, csak cibakházi első tervétől tekint el. A csongrádi csatornavezetés irányát a Soroksáli Dunaágból Harasztinál szakasztja ki, további vonala pedig Turjánlapos, Némedi, Ócsa, Sári, Dabas, Pöszér-puszta, Tatárszentgyörgy, Adacs, Kerekegyháza, Ágasegyháza, Nagyorgovány, Bugac, Móricgátja, Szentlászló- és Galambospuszta, Félegyháza, Csongrád. Hosszát 85 000 ölre (= 160 km), esését 11 ölre és 4 lábra számította ki. A Bölcske—Szeged közti csatorna meg Bölcskétől Bojár, Tetétlen, Szentimre-puszta, az izsáki «Kolum-tô» s Orgovány felé vezetne, az utóbbinál találkozna a csongrádi vonallal, majd abból Szentlászló-pusztánál ismét kiágazik, s Majsa, Kömpöc-puszta, Dorozsma, Szeged felé vezet. Ezt a második csatornát 64 500 ölre számította 9 öl és 3 láb eséssel. A csatornarendszer tiszántúli vonalát most is nagyjából változatlanul tartja meg Borosjenőig, innen megtartaná az Arad felé való leágazást is, észak felé pedig, valamelyest módosítva előbbi elgondolását, Csermő, Barakony felé tartana, Talpas és Tenke között metszené a Fekete-Köröst, azután Tulkán át érné el Nagyváradnál a Sebes-Köröst, Paptamásinál a Berettyót, s Diószegen át fut be az Ér völgyébe, «amelíyben hajdan nagy vízjárás volt, mint ezt alkata mutatja». (Jellemző Beszédes kitűnő természettudományi megfigyeléseire, hogy az Ér völgyében felismerte a hajdani ősfolyót, csak azt nem tudta, hogy az Ös-Szamos-Tisza volt. Ezt utána csak egy századra ismertük fel.) A Szamost azután a már legelső tervében megadott irányban éri el. Fenntartja a debreceni leágazás gondolatát is, de tervében új az, hogy Aradról tovább Versecig kellene egy oldalágat vezetni. A tiszántúli szakaszok hosszát a tiszai Öcsödtől Borosjenőig 72 000 ölre, Szatmárig 94 000 ölre teszi, a folyómedreket is beszámítva tehát a Tisza és Szamos között összesen 166 000 ölet számít. Kiemeli, hogy. a keleti szakasz a hegyek alatt futván, kitűnő szolgálatot fog tenni, mint vízféreszorító csatorna, úgyhogy a Körösvidéken lecsapolna mintegy 1 470 000 k. holdnyi területet is; a kb. 2,2 millió p. frt-nyi költség tehát már ezzel is kifizetődne. Alapos közgazdasági tanulmánnyal bizonyítja, hogy milyen mérhetetlen haszna volna ennek a csatorna-rendszernek, s összehasonlítja a vasutak, országutak s külföldi közlekedési berendezések adataival. Még a rajta létesíthető víz'malmokat is számbaszedi, s úgy gondolja, hogy csupán a Duna- Tisza között mintegy 120 kereket lehetne vele üzemben tartani. Beszédesnek eme sokoldalú tanulmánya a maga korában, vízépítői és közgazdasági szempontból is egész páratlanul érdekes. Nem csoda, ha a Duna—Tisza közti csatornára vonatkozó része magára vonta a legszámottevőbb körök figyelmét is. De Vásárhelyi Pálon kívül a bajor Klenze, több hollandus vízépítő és Clark is tagadta, hogy a kisméretű és kevés költséggel kiásható vezérárkot a víz erejével ki lehetne tágítani, mosatni, úgyhogy amikor maga Beszédes is 6 millióra tette a Duna—Tisza közti szakasz költségeit, ellenfelei számos más tervet készítvén helyette, 86 milliós költségeket számítottak ki, a legnagyobb költséget éppen maga Vásárhelyi Pál. Hogy Beszédesnek a kimosatást illető elgondolásában igaza volt-e vagy sem, az akkor vita tárgya lehetett, abban azonban kétségtelenül igazat adott neki a gyakorlat, hogy a 2 m

3/sec-ra épített F e h é r-K örös-c satornán tökéletesen sikerült tervét keresztülvinnie. Ez a csatorna Buttyin fölött szakad ki a folyóból. Ide építette vízosztóját, amelyről egyébként külön műszaki leírást is adott: «Vízosztó épület és 1. A Duna—Tisza csatorna pest-csongrádi mélybevágású változatának gondolata tehát Beszédestől származik. De sem ő, sem követői nem számoltak azzal, hogy az 50 km-t meghaladó hosszban 10 m-nél, sőt néhány kilométeren 20 m-nél is mélyebb, laza homoktalajban haladó csatorna fenntartási költségei miatt a javasolt vízerőkihasználás nein lehet gazdaságos, nem is beszélve az építés többszörös költségéről. •