Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)
168 Dr. Fodor Feren c: Beszédes József emlékezete mérnök, Saffarits Ferenc és Harangozó József uradalmi mérnökök is. Kifejti azt is, hogy a mesterséges medret nem kell végleges szélességére ásni, hanem csak 3 ölnyire, mert a víz kimosó ereje majd kellőkép kiszélesíti. Vásárhelyi Pál már ezt a legelső írását is megtámadta a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi I. kötetében, és azt mondotta a Rábaszabályozásra vonatkozólag, hogy a kettős vízvezetés elve egészen hibás. Mielőtt azonban Vásárhelyi kritikája megjelent volna, Beszédes már napfényrehozta a «Próbául : A' Duna világ kereskedési tekéntetben» c. értekezését. Henrich Pechmann német vízimérnök Duna—Majna—Rajna csatornaterve felhívta az egész világ figyelmét a Duna nemzetközi víziútjára, de éppen magyarországi szakaszán igen súlyos hajózási akadályok lévén, ezeket kívánja Beszédes elháríttatni. Ügy gondolja, hogy a Vaskapuban a Duna medre bővítésével és mélyítésével, vagy pedig «.szekrényes csatornával» kellene a bajon segíteni. Az utóbbi a víz elleni hajózást tenné lehetővé. Bevallja ugyan, hogy részletes tei*vei erre vonatkozólag még nincsenek, de a Görög—Kerekes-féle atlasz 59. lapja alapján már tehet bizonyos javaslatokat az Omoldova és Orsova közti szakaszra vonatkozólag. Meg kell vallanunk, hogy ez bizony igen gyönge segédeszköz lehetett a kezében, de kétségtelenül érdekes, hogy már Beszédes felvetette az aldunai zuhatagos szakasz csatornázásának tervét. Szabályozó bizottság felállítását javasolta egy igazgató vízmérnökkel. A tervezet elkészítésének költségeit mindössze 20 000 p. frt-ra becsülte. E tervet aldunai útja befejeztével még Konstantinápolyban írta le 1830. aug. 30-án. Széchenyivel való összekülönbözése után és Vásárhelyi kritikája folytán e nagy terv azonban elmerült. Figyelme .azután a Fertő és a Hanság problémájára terelődött. Erre vonatkozó nézeteit tette közzé «Magyarországi hydrotechnikából próbául» címen. Ebben fejtette ki legvilágosabban vízimunkálatai alapelveit is. Rámutat, hogy egy folyónak egész «nemzővidékével», azaz vízgyűjtőjével kell foglalkozni, főleg a Dunáéval, mert Magyarország folyói természeti egységben vannak. A víz-szabályozásrfál pedig élesen meg kell különböztetni a víz féreszorítását a kiszárítástól. A féreszorító csatornák nem is száríthatják ki a területet, mert a völgy peremén húzódnak, nem a legmélyebb vonalban. (Ezt az egyszerű, de rendkívül fontos elvét, sajnos, nem minden vízimunkálatunkban alkalmazták!) A Fertő—Hanság szabályozására alkalmazva szórói-szóra így fogalmazza meg vezető elvét: «Ne eresszünk vizet a' csekély esetű völgybe, így száraz lészen, különben onnan kivenni nem lehet a' vizeket.» Nagyszerű természettudományi érzékkel veti fel a kérdést, a hidrológiának és fizikai földrajznak egyik legnyomósabb problémáját: «A' hegyekről leomló kaviccsal mit kölletik tennünk?» A hordalék kérdésével ő előtte — de hozzátehetjük: hosszú időn át utána sem — foglalkoztak vízimérnökeink. Az erre vonatkozólag és más hidrológiai problémákkal kapcsolatban megállapított 15 törvényszerűségét nem elméleti úton vezette le, hanem valamennyi hosszú vízépítői tapasztalatából szűrődött le. Ezek figyelembevételével adja azután elő a Fertő és a Hanság szabályozására vonatkozó részletes tervezetét, valamint a Rábának Győrig való szabályozásáét is. Ez a terv Beszédesnek talán egyik legalaposabb és legreálisabb munkája. Vásárhelyi fenti, kritikájában ezt is megjegyzésekkel kísérte. A «Vízi természeti törvény» c. értekezésében Beszédes nem válaszolt Vásárhelyi megjegyzéseire, hanem «inkább hidrológiai alapfogalmakat kívánt tisztázni. Ebben azonban kissé gyöngébbnek mutatkozott úgy, hogy főleg a Sárvíz-társulat jegyzőkönyvéből közölt gyakorlati rendszabályokat az általa végrehajtott szabályozásokra vonatkozólag. Ezután öt évig elhallgatott Beszédes. 1836-ban jött ki legnagyobb tervezetével: «Magyar Országi hajós folyó nagy ágazat. Naviglio. Schiff bare-Strom-Ramification.» «A
