Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

144 Kisebb közlemények T = 200 ... T = 10 000 év előfordulási valószínűségi vízhozamértékeket a (15) képlet alapján, és az eredményeket összehasonlítottuk a ténylegesen tapasztalt előfordulásokkal, illetőleg a III. típusú Pearson-görbe (Foster—Ribkin táblázat) alapján számított értékekkel. A végzett öszsehasonlítás szerint magyarországi viszonyokra Andrejcsikov cp = coíjst = = 0,435 közelítése (különösen kis C„ értékek esetében) túlságosan nagy eltéréseket ad. De Andrejcsikov képletének alapgondolata (hogy a táblázathoz kötött számítás helyett a nagyvízi vízhozamok eloszlási görbéjéhez simuló tapasztalati képletet vezessünk le), érdekes irányt jelöl ki a további hidrológiai kutatás számára, és az ismertetett levezetés a szükséges elméleti alapot is megadja a képletek szerkezetére vonatkozóan. A magyarországi vízfolyásokra, tájegységekre kidolgozandó tapasztalati képletek előfeltétele a rendelkezésre álló észlelési adatok megfelelő statisztikai feldolgozása és a szükséges további adatok beszerzésének biztosítása. Szesztay Károly A naponkénti közepes vízszállítás meghatározása változó duzzasztású folyóvizeken

1 ETO. 627.133.5 A vízszállítás meghatározása szempontjából a vízmérési szelvényeket két főcsoportba oszthatjuk : 1. közönséges szelvényekre és 2. változó duzzasztó hatás alatt álló szelvényekre. Az első csoportba tartoznak azok a szelvények, amelyek a folyó olyan szakaszain vannak, ahol szabad a vízlefolyás, vagy — ha van ÍK duzzasztás •— annak mértéke állandó. Ebben az esetben a vízállások és a lefolyó vízhozamok között egyértelmű a kapcsolat, legalább is addig, amíg a meder változatlan. Az ilyen szelvényekben végzett vízmérések pontjai egyértelműen meghatározzák a vízhozamgörbét. Ha mederváltozás következik be, a vízhozamgörbét szükség szerint — esetleg évenként többször — újból meg kell állapítani. A második csoportba tartozó szelvényekben a vízállások és vízhozamok közötti kapcsolat már nem egyértelmű. Ugyanannál a vízállásnál a duzzasztás mértéke szerint különböző lehet a vízhozam. Ez az eset fordul elő a duzzasztógátak fölötti szelvényekben, nagyobb mellékfolyók beömlése közelében és valamely változó szintű befogadóba való betorkollásnál. A vízhozamok és a vízállások összefüggésének jellemzésére újabb jellemző paramétert kell bevezetnünk: a duzzasztógát táblájának helyzetét, a mellékfolyó vízállását vagy vízhozamát, vagy a visszaduzzasztó befogadó szintjét. Ilymódon a paraméter különböző értékeinek megfelelően görbesereggel jellemezzük a vízhozamot. Nyilvánvaló, hogy az ilyen görbesereg megszerkesztéséhez — még változatlan mederszelvény esetén is — jóval több vízmérésre van szükség, mint egy egyszerű vízhozamgörbe esetében. Különösen bonyolulttá válik a helyzet, ha a mederben változások történnek, annál is inkább, mert itt már nemcsak a mérce szelvényében és annak közvetlen környezetében bekövetkező változások módosíthatják az összefüggést, hanem a mérési szelvény és a duzzasztás helye között bárhol fell'épő mederváltozások is. Ebből közvetlenül következik az a tapasztalat bizonyította tény is, hogy ilyen esetben a naponkénti közepes vízszállítás meghatározásában elérhető pontosság kisebb, mint akkor, ha közönséges szelvényekről van szó. Ezért lehetőleg duzzasztó befolyásoktól mentes szelvényeket igyekeznek kiválasztani a vízmércék elhelyezésére és a vízhozamok nyilvántartására. A folyók vízerejének mind fokozottabb mértékben való kihasználása azonban odavezet, hogy előbb-utóbb — legalább is a főbb folyókon — lehetetlen lesz ilyen szelvényt találni. A svájci Vízgazdálkodási Hivatal ( Eidg. Amt für Wasserwirtschaft ) a napi vízhozamok nyilvántartásában már régóta nagy figyelmet szentel a változó duzzasztás számbavételének. A neuchûteli tavat a bieli tóval összekötő Zihl-csatorna zielbrücki mérceszelvényére már 1920-ban olyan görbesereget szerkesztett a hivatal, amely a neuchûteli tó vízállásának (H) és a két tó vízszintkülönbségének (h), vagyis az absz. esésnek függvényében adja meg a vízhozamot. [Q. = f(H,h)~\ 1 Eidg. Amt für Wasserwirtschaft : Kontinuierliche Bestimmung der Abflussmengen in Gewässers trecken mit veränderlichem Rückstau. •— Wasser- und Energiewirtschaft, 42. évf. .6—7. szám, Zürich, 1950. 107—111. és 133—137. oldal, 10 ábra, 6 táblázat.