Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
1. szám - I. Horváth Sándor: Gondolatok a Dunaszabályozás általános tervének elkészítéséről
A Dunaszabályozás általános tervéről 13ható, hogy a folyamszabályozási és hajózási gyakorlatban egyes vízszinteknek különleges jelentőségük van. Szabályozási vízszintül általában valamilyen alacsony vízállást fogadnak el. így például Magyarországon a Vásárhelyi Pál által 1837-ben rögzített kisvíz majdnem egy teljes évszázadon keresztül szolgált szabályozási vízszintül, tekintet nélkül az időközben bekövetkezett meder- és vízszíntváltozásokra. Az egyes dunamenti államokban jelenleg használatos szabályozási vízszintnek megválasztása különböző meggondolások alapján történt. így például a magyar-csehszlovák határszakaszon a Nemzetközi Dunabizottság által legutoljára 1932-ben megállapított, majd a két állam építési hivatalai által 1948-ban az időközbeni mederváltozások figyelembevételével módosított u. n. hajózási kisvízszint (CID víz) szolgál szabályozási vízszintként. A Szob—Mohács közötti szakaszon 1943-ig a Vásárhelyi Pál által rögzített nullvizet használták szabályozási vízszintül, 1934-től kezdődőleg pedig áttértek a vízrajzi intézet által javasolt u. n. „1930. évi alapvíz" használatára. A román szakaszon külön szabályozási vízszint tulajdonképpen nincs megállapítva. Nullvízként az 1940-ben rögzített vízszintnél 1 m-rel alacsonyabb szintet fogadtak el. Látható tehát, hogy az egyes dunamenti államokban még ma is különböző módon megállapított vízszínteket vesznek a szabályozás alapjául. Ilyen állapotok mellett az általános szabályozási tervet elkészíteni és a munkálatok összhangját biztosítani — minthogy az egységes vonatkozási alap hiányzik — rendkívül nehéz, sőt majdnem lehetetlen. Bár a volt Nemzetközi Dunabizottság két ízben ia (1923-ban és 1932-ben) foglalkozott a hajózási kisvízszínt (az ú. n. CID-vízszint) 8 kérdésével, a dunamenti államok többsége nem ezt a vízszintet tekintette mértékadónak a szabályozási munkálatoknál. A visszásságok mielőbbi megszüntetése, és az egyes szakaszok hajózási viszonyainak összhasonlíthatása érdekében rendkívül sürgősnek tartjuk az egységes szabályozási vízszínt meghatározását a Duna teljes hosszára. Mivel az egyes szakaszokon a mederváltozások időről-időre jelentős vízszínváltozásokat eredményeznek, rá kell térni a szabályozási vízhozam meghatározására, szabályozási vízszíntként pedig mindig- azt a vízszínt kell elfogadni — természetesen kiegyenlítve — amely mellett a megállapított szabályozási vízhozam ..lefolyik. £ A szabályozási vízhozamra való áttéréssel •— még a változómedrűljszakaszokon is —• elkerüljük azt, hogy a szabályozási vízszint kérdésével nemzetközi értekezleteknek kelljen időtől-időre ismételten foglalkozniok. Ugyanis, ha a változó mederszakaszon meg is állapítjuk valamilyen módszer szerint a kisvízszintet, az a vízhozam, amely a megállapításkor ennek a vízszintnek megfelelt, bizonyos idő multán, — a meder változása miatt — már más szinten fog lefolyni. Ennek következtében az eredetileg megállapított és a változás után előálló valóságos vízfelszínek már nem lesznek egymással párhuzamosak. Ebben az esetben természetesen az eredetileg megállapított szabályozási vízszintre vonatkoztatott rétegvonalas mederrajzok sem adnak többé hű képet a meder állapotáról, és a szabályozási művek sem épülhetnek a szabályozási vízszinthez viszonyítva, mert így nem felelnének már meg céljuknak. Mivel a kisvízhozam ilyen helyi jellegű változásoknak nincsen alávetve, alkalmasabb összehasonlítás alapjául elfogadni, mint a mederváltozásokkal együtt változó kisvízszintet. 8) Az egyes fontosabb vízmércéken a CID-vízszínt magasságául egy hosszabb (rendszerint 10—20 éves) évsorozatnak a március 1-е és december 25-e közötti 300 napos hajózási idényben észlelt vízállásadataiból megszerkesztet átlagos tartóssági görbén a 29Ô napos tartósságnak megfelelő vízállást vették.
