Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - V. Szesztay Károly: A szovjet öntözőhálózatok vízhozammérő és szabályozó berendezései

Szovjet öntözőhálózatok vízméröberendezései 135. III. ÁLLANDÓ VÍZHOZAM KIVÉTELÉT ÖNMŰKÖDŐEN BIZTOSÍTÓ MÉRŐBERENDEZÉSEK Az olyan berendezéseknek, amelyek a főcsatorna vízhozamának és vízállásának változásaitól függetlenül állandó vízhozam kivételét biztosítják, nagy a jelentőségük az öntözési gyakorlatban. A szovjet öntözési kutatóintézetekben számos szerkezeti megoldást javasoltak és próbáltak ki. De a kérdést korántsem tekintik lezártnak, minthogy ezek a szerkezetek többnyire csak igen kis vízhozamok kivételére alkalmasak, és amellett a csatornák hordalékára és uszadékaira meglehetősen érzékenyek, minek folytán széleskörű elterjedésük nem várható. , Amint a nyomás alatti átfolyás Q = mF V 2gh képletének vizsgálatából megállapítható, az állandó vízhozam kivételének biztosítására háromféle megoldási lehetőség kínálkozik : 1. A h vízszintkülönbség és az F átfolyási keresztszelvény állandóságát biztosító szerkezetek, 2. az F átfolyási szelvényt az iwVh érték növekedésével arányosan csökkentő megoldások (hogy az m FV

h szorzat minden vízállásnál állandó maradjon) és végül 3. állandó F átfolyási keresztszelvény mellett az m vízhozamtényező és a. h vízszintkülönbség ellentétes értelmű változásán alapuló megoldások. Az mVh szorzat állandósága ilyen szerkezeteknél az m értékét befolyásoló ellenállásoknak a h változásával fordítottan arányos megváltozásával érhető el. Az első elv szerint működő szerkezeteket láthatunk a 23. ábrán. A 23/a ábra az ősrégi modulus elve szerint elrendezett vízkivételt mutat. A főcsatorna és az elvezető csatorna közé megfelelő hosszúságú előtér van iktatva, amelynek vízszintjét a főcsatornában elhelyezett betétgerendákkal tartják állandó magasságban. A felesleges víz az előtérből (a betétgerendás elzárás által létesített vízlépcső folytán) oldalbukón jut vissza a főcsatornába. A vízkivételi nyílás szélességét mozgatható tábla segítségével — a kivenni szándékozott (állandó) vízhozamnak megfelelően állíthatják be. Az ilyen berendezések meglehetősen nagy vízhozamok kivételére is alkalmasak és hordalékra, uszadékra sem érzékenyek, hátrányuk viszont, hogy nagy esésveszteséget okoznak és a nagy méretek miatt költségesek. A h nyomás állandóságának biztosítását oldja meg Lindley berendezése i

s (23/b ábra). Az elosztócsatorna és az elvezetőcsatorna között vízkivételi aknát helyeznek el, amelyben a vízszint az elosztócsatorna vízszintjével együtt változik. Az elvezetőcsatornába torkolló íves csőbe úszóval kapcsolt mozgatható toldaton át jut be a víz, amelynek nyílásai ilyenformán állandó h mélységben vannak a vízszín alatt. A beömlőnyílások számát— a kivenni szándékozott vízhozamnak megfelelően — egyes nyílások zárásával, ill. nyitásával változtatják. A berendezés helyszükséglete kicsi, és az akna zártan, külső beavatkozások ellen védve is megépíthető. Az esésveszteség sem nagy. Hátránya viszont, hogy hordalékra, uszadékra meglehetősen érzékeny és csak kis vízhozamokra alkalmazható. Kosztjakov úszó szivornyájával (23 jc ábra) és Kurnoszov csuklós szi vor nyájával (23/d ábra) is megvalósítható az állandó vízhozam biztosítása . Az utóbbi kiömlési nyílását a csatorna vízszínén elhelyezett úszó a vízállás változásának megfelelően süllyeszti.