Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - I. Horváth Sándor: Gondolatok a Dunaszabályozás általános tervének elkészítéséről

A Dunaszabályozás általános tervéről 11gazdasági tanulmányok alapján lehet dönteni. Nem közömbös ugyanis a megkívánt hajózási mélység és szélesség biztosítása szempontjából például az, hogy a Dunából hol és mekkora vízmennyiséget és milyen módon terveznek kivenni, de az sem, hogy mi történik a folyó hordalékával bizonyos vízhasználati mód esetén. • A vízkivétel befolyása elsősorban a szabályozás költségeiben jelentkezik, mivel nagymennyiségű víz elvonása esetén igen gyakran csupán költségesebb szabályozási munkálatokkal lehet a meghatározott méretű természetes hajóutat biztosítani. Mivel a nagyobb vízhasználatok a folyam vízlefolyási viszonyait megváltoztatják, azokat abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy a várható változás milyen hatással lesz a lejjebbfekvő országok népgazdaságára. Az optimális vízgazdálkodási terv elkészítése — mint már említettük — műszaki-gazdasági feladata. Az errevonatkozó vizsgálódások elvégzéséhez ismerni kell, legalább is főbb vonalaiban, az egyes államok vízgazdálkodási elképzeléseit. Elsősorban a Közép- és Alsó-Duna menti államok vízgazdálkodási elgondolásai jönnek szóba. Az osztrák és német vízgazdálkodási tervek ismerete ugyancsak kívánatos lenne, ezek azonban a hajózás zavarása szempontjából mégsem olyan jelentősek, mint a közép- és alsódunamenti országok vízgazdálkodási tervei. Ott ugyanis a földrajzi viszonyok miatt elsősorban — és csaknem kizárólag — a vízienergia kihasználása kerülhet szóba. A vízienergia kihasználása — történjék akár a mederbe épített vízlépcsővel, akár oldalcsatorna segítségével — egyúttal a hajózási kérdéseket is megoldja az olyan szakaszokon, ahol a geológiai viszonyok különleges adottsága miatt a folyószabályozás teljes eredményre nem vezethet, mivel az ilyen esetekben a szükséges hajózsilipet, illetve hajóemelő müveket is megépítik. A hajózsilipek, illetve hajóemelőművek méreteinek és teljesítőképességének megállapításánál azonban a hajózás igényeire és fejlődésére messzemenően tekintettel kell lenni. Vízierőművek építése esetén a legnehezebb és a legtöbb gondot igénylő feladat a hordalékegyensúly, azaz a felülről érkező hordalékmennyiség továbbvezetésének biztosítása. A Közép- és Alsó-Duna mentén fekvő országok vízgazdálkodási elgondolásai között a vízienergia kihasználása mellett azonban már nagy súllyal szerepelhetnek az árvíz- és belvízmentesítések, és a jövőben minden bizonnyal szerepelni is fognak jelentős kiterjedésű öntözések, amelyeknek ellátására számottevő vízmennyiség kivételére is szükség lehet. 3. A hajóút méretei A hajóút méretei erősen befolyásolják a hajózás gazdaságosságát. Ha ugyanis — mint ahogy már bevezetőül tárgyaltuk — a sekély mélységű gázlók miatt az uszályokat csökkentett terheléssel kell járatni, nemcsak az uszályok kihasználási foka romlik, hanem ugyanakkor megnövekszik a fajlagos vonóerőszükséglet is. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos árumennyiség elszállításához lényegesen több uszályra, vontatóhajóra és üzemanyagra van szükség, mint akkor, ha az uszályokkal mindig teljes merüléssel lehetne közlekedni. Ez a körülmény — amellett, hogy a hajóparkban nagyobb tőkebefektetést tesz szükségessé — emeli a hajózás üzemi költségeit (üzemanyagköltség,személyzeti kiadások, javítások költsége stb.) is. Ezen a helyen nem kívánjuk részletesen ismertetni azokat az egyéb károkat, amelyekel^a hajózás egyes szakaszokon a hajóút elégtelen méretei miatt szenved, csupán utalunk közülük a hajózás kényszerű éjjeli szünetelésére, sőt eltiltására, az egyirányú forgalom szükségességére, a vontatmányok helyenkénti átcsoportosítására (megosztására), a hajók rakományának kényszerű átrakására stb.