Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - IV. Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása

V Duzzasztási görbék számítása 95 Ilyenkor azonban a két szelvényre adódó M

x, M

2 érték számtani közepét kell Af-nek választani. Ha a Szovjetunióban a felszíngörbék meghatározására használt (42) képletet az ellenállási modulus helyettesítésével írjuk fel, a Az = MQ

2 (51) alakhoz jutunk, amely teljesen megegyezik azzal a képlettel, melyet nálunk Salamin Pál vezetett be, mikor a Tiszacsatornázás lépcsőbeosztásával kapcsolatosan a duzzasztási görbéket vizsgálták. (Lásd Kertai: A Tisza csatornázás előmunkálatai. Vízügyi Közlemények, 1949/1—2. szám.) Salamin a következő meggondolások alapján állította fel képletét. Feltételezte, hogy rövid szakaszon bármilyen vízmozgás — ha nem is egyenletes sebességű —jó közelítésként jellemezhető a Chézy-féle képlettel, azaz elhanyagolhatónak tételezte fel a sebességváltozás hatását, amint az előbbi érvelések szerint el is hanyagolható. Akkor viszont bármely y mélységgel lefolyó vízmennyiségre felírható a 2 1 O

i ** = -72 -yr l

P (

5

2> с összefüggés, illetőleg ebből kis átalakítással : Q

2 = F

2c

2RJ (53) Ha ezt az összefüggést az у mélység mellett tetőző vízhozamokra írjuk fel, eredméhyül a •Q\ = F

2c

2 RJ

k (54) egyenletet kapfök. Az (53) és (54) egyenlet hányadosa Q

2 _ J Q* J„ (55) к amelyből, figyelembe Véve a összefüggést és bevezetve a jelölést, a duzzasztás értéke Q l J 4- (56) к Az = a Q

2 (57) Ebben az összefüggésben az a érték nyilvánvalóan a (48) egyenletben értelmezett M ellenállási modulussal egyenlő, a vízhozam-modulus pedig az (56), az ^55) és (48) egyenlet figyelembevételével könnyen számítható: Q

1 o

2 K* = к = r (5

8>