Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek

46 Szesztay Károly ugyanazon z átlagos vízállásnál Qi vízhozam esetében az a

y — b

y görbe és Q

2 vízhozam esetében az o

2 — b

2 görbe jellemzi a vízfelszín alakját : A _ A h

2 Ж ~ ~QÍ A 3. ábrán látjuk az E — f (z) görbe szokásos alakját és a görbe megszerkesztésének menetét a 3—4 szakaszra abban az esetben, amikor a szóbanforgó vízfolyásról több Q

L

T Q

2...QÍ tízhozamnak megfelelő felvételi hosszszelvény áll rendelkezésünkre. Könnyen elképzelhetjük az\ E — f (z) görbe szerkesztésének módját abban'az esetben is, amikor megfelelő számú felvételi hosszszelvény nem áll rendelkezésünkre, de ismerjük a szakaszok szélső szelvc'nyeiben (a 3. ábrán 1—1, 2—2, *3—3, 4—4) a Q = f (z> vízhozam-görbét. Hi nincsen

зк a vízfolyásról hidrometriai adataink, vagy túlságosan hiányosak, az E = f (z) görbét az E = I/ f{

2 összefüggés alapján, számítással határozhatjuk meg. Ha a keresett duzzasztási görbe az addig észlelt legmagasabb vízállások felett helyezkedik el, az E — f (z) görbéket extrapolálnunk kell.

2 A gyakorlati féladatok megoldásakor ismeretes a legalsó szakasz szélső szelvényében a z

2 duzzasztbtt vízállás, ismerjük a mértékadónak vett Q vízhozamot és előzetesen megszerkesztettük a vízfolyás minden egyes jellemző szakaszára az E = / (z) görbét. Mo3t felveszünk egy becsült A h vízszintkülönbséget, amellyel a legalsó szakasz átlagos vízállása :• z = z

2 + (5) 2 A szakaszra vonatkozó E = / (z) görbéről leolvassuk a z-hez tartozó E ellenállási modulus értéket, majd a A h = E-Q

2 összefüggésből számítjuk a A h vízszintkülönbséget. 2) Az E = / (г) g3rb9 szarkîiztéâére és extrapolálására vonatkozóan lásd Rachvianov A. V. : К voproszu о pasztrajenii krivich szvobodnoj poverhnosztyi dija je-izteîztvsnnich vodotokov. (Tarmászetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározásáról.) Qidrotechnicseszkoie Sztroütyelsztvo, Moszkva, 1934/10. szám.,