Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Öntözéssel hasznosítható vízkészleteink

42 Ttummer Árpád, A III. kimutatás végössz'g ként szert p'ő I 137 ООО kat. ho'd összes vízfogyasztása, kat. ho'danként 2600 m

3 t szárítva, évi 2,96 mi

niárd köb néternyi öntözővízmennyiséget jelent, a Ruttkay-fék kat. ho dankénti 1728 m

3 pedig 2,0 millió kat. holdon 3,46 milliárd m

3-t, Ruttkay tfhát fo yóink évi vízhozamát 500 000 000 köbméterrel magasabbra értékelte. Ezt az öntözés és tározás idejére, összesen 7 hónapi időtartamra elosztva, a másodpercenkénti vízhozam : 500 000 000 500 000 000 = = ' = 26,9 m

3/sec. 215-86 400 18 576 000 ' Ruttkay tehát ennyivel beesülte magasabbra öntözővízkészletünket, mint ft jelen tanulmány, vagyis másodpercenként 417 köbméterre, ami pontosan egyezik á Babos által megadott értékkel. A különböző módokon kimutatott összes vízhozamok közepes értéke : 390 + 417 + 350 + 417 = 391,3 m

3/sec 4 közel áll a III. kimutatás végösszegéhez. A mai viszonyok mellett gazdaságosan berendezhető öntözéseink összes területét tehát semmiesetre sem becsülhetjük 1,2 millió kat. holdnál nagyobbra. Minden ennél nagyobb terület csak abból eredhet, hogy az egyes tényezőket kedvezőbben állapítjuk meg. Ilyen tényezők : a folyó öntözésre használható vízhozama, a vízszolgáltatás biztonsági százaléka, a területegységre szolgáltatandó évi vízmennyiség (szabvány, norma) nagysága. Minthogy nagy számokról van szó, már a legkisebb különbség is nagyon eltérő végeredményt okozhat. A kérdés eldöntése éppen azon fordul meg, hogy mennyire sikerül a felsorolt tényezőket valószerűen és a tényleges viszonyoknak megfelelően megállapítani. Nagyon szeretném, ha hozzáértő szakembereink foglalkoznának a fölvetett kérdésekkel és igyekeznének az eddiginél megfelelőbb és megbízhatóbb tényezőket megállapítani. * * * Befejezésül szeretnék arra az esetleges kérdésre is válaszolni, hogy felső határnak kell-e tekinteni a megállapított vízhozamokat és területeket, avagy van-e még lehetőség a további fejlődésre ? A most megállapított határokat csak annyiban kell felső határoknak tekinteni, amennyiben népgazdaságunk és mezőgazdasági termelésünk mai viszonyaival vannak összhangban. A termés most, vagy a közeli jövőben várható mennyisége, és az értékesítési lehetőségek határt vetnek az öntözésekbe gazdaságosan beruházható tó'ke nagyságának, ez viszont nem teszi lehetővé, hogy vízkészletünket akármilyen módon vehessük igénybe. Ha azonban mind a termelés, mind az értékesítés lehetőségei a mainál magasabbra szöknek, megnyílik a nagyobb beruházások lehetősége és ezzel kapcsolatosan újabb vízkészletek feltárása, helyesebben mondva : vízkészleteink fokozottabb feltárása válik lehetővé, ami öntözött területeink kiterjesztését jelenti. Vízkészletünket nagymértékben fokozhatnánk a Duna és Dráva folyók csatornázásával. A dunai legkisebb hajózó víznél lefolyó vízmennyiség közepes értékét 1050 m

3/sec-ra, a Dráváét pedig 255 m

3/sec-ra állapították meg. Csatornázásuk esetén ezeknek a vízhozamoknak mintegy 90%-át lehetne öntözésekre fordítani, tehát kereken 1170 m

3/sec-ot. Ez a vízmennyiség csaknem 3,5 millió kat. holdnyi öntözést tenne lehetővé, íöltéve, hogy a két folyó mentén találhatunk ennyi domborzati és műszaki szempontból öntözésre berendezhető területet. A Szovjetunióban a Volga-folyón épülő kujbisevi és