Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - V. Dr. Bendefy László: Adalékok Vásárhelyi Pál 1834-1844 közötti pest-budai lejtméréseihez
146 В en defy László alig-alig lehet látni, mert jóformán mindig víz alatt vannak, minthogy az addig észlelt legkisebb vízállás szintjét jelölik. Ez a körülmény ezideig műszaki hagyománynak számított. Azonban 1949-ben folytatott levéltári kutatásaim során megtaláltam az 1863/65. évi Doletsko-féle pesti lejtméretezésre kiírt pályázat „Részletes feltételeit", ahol is az 1. pontban ezt olvassuk : „Ezen lejtmérésnél hasonlító alapsíkul azon sík veendő fel, mely a Duna vízmércén 0-sal jelzett, egyszersmind a Duna legkisebb vízállását mutató fonton megy keresztül... 1' , A Duna sempontjára vonatkozó munkámban 6 levezettem a lánchídi és a régi budai vízmérce kezdővonásának az országos rendszerre vonatkoztatott magasságait. E helyütt csak a végeredményeket közlöm (I. táblázat). A régi budai vízmérce magassága A Vásárhelyi-féle lejtmérés többi magassági alappontja (fixpontja) közül legmaradandóbbaknak az árvízjegyek bizonyultak. Ezek többnyire márványtáblák, s rajtuk az egykori árvíz magasságát vízszintes vonás jelöli. Vásárhelyi a régi budai vízmérce lejtméretezésével egyidőben fixpontul választottá a Fő-utca 26 sz. házon ezidőben lévő két árvízjegyet (1. sz. fixpont). Egyik az 1775. évi, a másik az 1830. évi legmagasabb árvízszintet jelezte. Később odakerült az 1838. évi árvízszintet jelző tábla is. (Ezt a házat azóta lebontották.) Az 1. sz. fixpontról kiinduló első ellenőrző szintezés 1838-ban, az utolsó pedig 1894-ben történt. 1838-ban a régi budai mérce 0-pontját- az ellenőrző mérés ugyanabban a magasságban találta, mint 1834-ben. Hasonlóképpen a lánchídi öles mérce 0-pontját is 1877 és 1894 között .minden alkalommal változatlanul 96,29 m magasságúnak állapították meg. Ez azt jelenti, hogy a mércék helyzete az I. sz. Vásárhelyi-féle fixponthoz viszonyítva észlelhető mértékben nem változott. Budapest részletes szintváltozási térképe 1 8 alapján megállapítottuk, hogy az egykori Fő-utca 26.sz.liáz és a régi budai vízmérce környékén átlagosan évi 0,548 mm süllyedés mutatkozik. Mivel pedig a vízmérce szilárdan a parthoz volt kapcsolva, idők folyamán a parti részekkel együtt vett részt a budai dunapart süllyedésében is. Fentebb idézett munkámban 6 megállapítottam a lánchídi öles mérce sempontjának 1864. évi magasságát : H — 96,632 m (nadapi rendszerben). Ebből 14 mm-t levonva kapjuk a régi budai vízmérce sempontjának 1864. évi magasságát : Н 1 Ш =96,618 m. A régi budai vízmérce sempontjának 1834. évi magasságát úgy kapjuk, ha az 1864. évi magassághoz a harminc év alatt bekövetkezett süllyedésnek megfelelően 0,548 • 30 =, 16,44 mm-t hozzáadunk. Ezek szerint // 183 1 = 96,635 méter. Ugyanilyen módon kiszámíthatjuk az 1834—1903 közötti bármelyik esztendőre vonatkozó magasságot is. (L. az I. táblázatot.) 1 8 Lásd Bendejy L. : Geológiai eredetű szintváltozások Budapest főváros területén. Bányászati Lapok, 1952. évf. Bpest. — (Sajtó alatt.)
