Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

A Középduna 25 Sajnos, ezeket az átvágísokat — az akko'í szokásnak megfelelően — nem teljes szelvénnyel emelték ki, s a folyó kis sebessége miatt nem fejlődhettek olyan mértékben, mint ahogyan várták. A levágott ágakat nem zárták el ; a víz ennek következtében m3g03zlott, az átvágásokban zátonyok keletkeztek és ezek is elősegítették a jég megállását. Szabályozási -munkák Árvédelmi m inkák. Árvédslem szempontjából a Paks alatti szakaszra is vonatkozik a2, amit a felette lévő szakaszra megállapítottunk. Aggályos a töltések vonalozása é.s ezzel kapcsolatban az árvízi meder szélességének nagy változósága. Paks alatt a Sió torkolatáig a töltések egymástól való távolsága helyenként 1 km sincs. Különösen aggályos a szűk hullámtér Foktő előtt (1520 fkm), továbbá Gerjennél (1516 fkm), ahol ugyancsak nem éri el az 1 km-t. Ehhez járul még az, hogy a középvízi meder tekintélyes részét zátonyok szűkítik, baloldali hullámtér nincs, a jobboldali hullámteret pedig erdők borít'ják. Fájsz határában (1508 fkm) az árvízi meder összeszűküléséhez járuli még a baloldali töltés kedvezőtlen vonalozása is. Aggályos a helyzet a bogyiszlói átvágásban (1504—1498 fkm), ahol a szűk hullámtér magas és azt is nagyrészt erdő borítja. Mindezek a felsorolt helyek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy jégtorlódásokat, jeges árvizeket, illetve töltésszakadásokat idéznek elő. Mint az árvizek története mutatja, ezen a szakaszon voltak is töltésszakadások és pusztító jegesárvizek. A Sió torkolatától Baján túl egészen Bátáig a töltéseket a levágott régi nagy kanyarulatok burkológörbéi mentén építették. Az árvízi meder szélessége itt átlag 4,5 km, helyenként azonban a 7 km-t is meghaladja. Ilyen széles árvízi medrek esetén az átvágások elején, az elágazásoknál, zátonyok keletkeznek, és ezek nemcsak a hajózást nehezítik, hanem a jég levonulását is akadilyozzák. Különösen szembetűnő ez a körülmény éppen a legerőteljesebb kiszélesedés helyén, a Sió torkolatánál, ahol egymást követik a nagy homokzátonyok. A zajló jég ezeken a zátonyokon is könnyen megáll és valahol feljebb lehet oka jégtorlaszok keletkezésének (Hátfői gázló, 1498 fkm). Bitától D jnaszekcsőig (1465—

146Э fkm) az árvízi meder ismét összeszűkül. Szélessége D maszekcső nél alig több, mint Budapestnél: mindössze 425 m. Danaszekcső a jobbparton, magaslaton fekszik; a község balparton fekvő' része azonban mir sokat szenvedne egy esetleges töltésszakadástól. Itt nincs lehetŐ3ég töltéskorrekcióra ; a veszélyes helyzetet csak a töltés magasbításával é3 erŐ3Íté3ével lehet megszüntetni, vagy legalábbis enyhíteni. Bir a jégmentes árvizekkel szemben az árvédelmi töltések kellő biztonságot nyújtanak, nem mondható ez a jeges árvizekre. A töltések vonatozását ott, ahol az árvízi meder szélessége kevesebb, mint a középvízi meder háromszorosa, külön tanúim íny tárgyává kell tenni. Ahol a hullámtér magas, legyen megfelelŐ3n szélesebb, hogy ha a középvízi medret jégtorlasz zárja el, legyen a víznek a hullámtéren helye a lefolyásra. Az ilyen keskeny hullámtéren azonban az anyaggödrök befűzesítésén kívül más növényzetet nem szabad megtűrni. А В idapest alatti dunaszakasz mentén az árvédelmi töltések koronamagasságci a legmagasabb jégmentes árvízszín felett általában több, mint 1 m. De mivel ezen a szakaszon veszedelmesebbek a jégmentes árvizeknél magasabbra duzzasztott jeges árvizek, a koronamagasság megállapításánál ezek a mérték-