Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
86 A bukógáttal való vízhozammérés 13. ábra. A vízsugár letapadásának hatása a bukó vízemésztÓ3Óre. (Meyer és See kísérletei kis átbukási magasságokra. I. A.—G-sorozat, e = 0,23—0,76 m közötti bukómagasságok). Figure, 73. Augmentation du débit du déversoir par suite de Vadhérence de la nappe. Résultats des expériences de H. R. Meyer et R. A. See relatives aux faibles charges. Séries I. A —G, e = 0,23—0,76 m. Les courbes se rapportent aux nappes libres, les points aux nappes adhérentes. az utófenék mögötti magasságán kívül — szükség szerint — az alsó vízezinnek a gátkorona alatti mélysége (vagy a gátkorona feletti magassága) és a vízsugár alatti térben uralkodó légnyomás mérőhossza is szerepel. De mivel azóta többszörösen kimutatták, hogy Bazin (i) jelű képlete kis átbukási magasságokra túlságosan nagy m értéket ad, következésképpen az mjm hányadosra vonatkozó képletei nem fogadhatók el fenntartás nélkül, az alábbiakban Keutner kísérleti eredményeit közöljük [16]. Megjegyzendő, hogy Keuine.r ni" m a klasszikus Poleni-féle alapképletből (1) indult ki, hanem a mérési adatokra szerkesztett kiegyenlítő görbét parabolának tekintve, a q = A-h' 1 egyenlet paramétereit határozta meg. Képleteiben ezért az átbukási magasság már nem a megszokott 3/ 2 hatványon szerepel. Keutner szerint látszólag szabad vízsugár esetén, amikor a vízsugár alatti térben ritkított levegő van, és a sugár lába szabad (vagyis a rohanó vízmozgás csak kissé távolabb vált át áramlásba), A/e = 0,25-I - 0,60 közt q — 2,38 A 15 8 vagy q = 2,2 Ai>58 e-o.o8 [ m 2/sec] (17a—b) Alulról vízzel kitöltött terű nyomott, vízsugár esetén, ugyancsak feltételezve, hogy a sugár lába szabad, h/e = 0,40 .' 0,70 közt : q = 2,0 Л 1' 4 2 vagy q = 2,2 A 1' 4 2 e 00 8 (18a—b) Befejezésül a II. táblázatban, áttekintést adunk a különböző sugáralakokról — itt már nem a keletkezési sorrendjük, hanem külső ismérveik ezerinti csoportosításban — és Keutner nyomán [22] közöljük az egyes esetekre vonatkozó m átbukási tényező átlagos értékét. A táblázatban megadott értékek természetesen csak közelítő számításokra valók, csupán az élesszélű függőleges bukólemezre vonatkoznak és a ( I) képletbe helyettesítve kell őket használni. A táblázat adataiból kitűnik, hogy az élesszélű bukón szabadon átbukó vízsugár vízemésztése meglehetősen rossz, vagy másként :