Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

Oldalszűkítés nélküli szabad átbuká-s 63 A kifejezés különben nemcsak nála szerepel alapképletként, hanem számos későbbi kutató is megtartja ezt a felépítést. A laboratóriumi kutatás fejlődésével mind többen foglalkoztak az 2 Q q ,,, m — — /х = f = 1 , (5) 3 s h ][ 2 g h h {2 g h átbukási tényező értékének meghatározásával. Részben a Bazin-féle kísérleti határokat tágították, részben elméleti alapon vizsgálták a bukón való átfolyás törvényszerűségeit, hogy a hasonlósági mechanika követelményeit kielégítő, dimenzió nélküli, szabatos m értékhez jussanak. A tisztán gyakorlati követelmények ugyancsak két irányban éreztették hatásukat. Egyrészt a vízerőgépek átvételi próbáival kapcsolatban felmerült a bukómérés szabványosításának kérdése, vagyis olyan mérési feltételeket és képleteket kellett megállapítani, amelyeket mind a gépeket szállító ipari érdekeltség emberei, mind az átvevők elfogadnak. Másrészt, bizonyos engedmények árán, a használatban kényelmes, könnyen fejben tartható, de a szabatos értékeket mégis megközelítő képleteket kellett alkotni, hogy a bukógát az alkalmi méréseknek is használható eszközévé váljék. Természetes, hogy a négyféle törekvés nem ellentétes. Kísérleti és elméleti kutatás kölcsönösen kiegészítik egymást, és a pontosság nem zárja ki az egyszerűséget. Az oldalszűkítés nélküli élesszélű bukón szabadon átbukó vízsugár esetére érvényes átbukási tényező számítására szolgáló nevezetesebb képletekről az I. táblázat ad áttekintést.

3 A felsorolt képletek közül négy (4, 6, 8, 13) szemmel láthatóan rokon. Frese mindössze ellenőrizte és finomította Bazin képletét, amely kis átbukási magasságokra túlságosan nagy m-et adott. A svájci mérnökegylet [S. I. A.] tágította az érvényességi határokat és a belga mérnökegylet [S. B. M.] sem hozott újat. A turbinaszivattyúk vizsgálataira és átvételére vonatkozó magyar népköztársasági szabvány nemzetközi megegyezés hiányában a (8) képletre támaszkodik [8]. Rehbock a karlsruhei laboratóriumban végzett ezren felüli kísérletből vezette le az előbbieknél egyszerűbb szerkezetű (7) jelű képletet, amelyet 1911, ületőleg 1912-ben már megelőzött két másik alak. Végül a Poleni-féle (1) alapkifejezés feladásával 1929-ben írta fel a q = (4,782 +0,24— ^ h

tW [m

3/sec-m] (9) alakot, ahol h

e = h + 0,0011 méter az átbukási magasság ú. n. helyettesítő értéke [Ersatzüberfallhöhe]. A képlet érvényességét az irodalomban közölt, különböző laboratóriumokban végzett 280 szabatos külföldi mérés eredményével igazolta. Az eltérések abszolút értékének számtani közepe 0,78%, míg a (7) képlet esetében 1,44%. [Az előjelek figyelembevételével számított középértékek: 0,14, ill. 1,02%.] 3 A történelmi fejlődést illetően lásd a tanulmány végén felsorolt irodalomban az [1] müvet.