Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

Hulladékok anaerob rothasztása II szállítják, ott megdarálják és kellő öblítőhatásról gondoskodva, a csatornába adagolják. A szennyvíz a szemetet leúsztatja a tisztítóberendezésbe, ahol a szilárd anyagok a szennyvíz-iszappal együtt leülepíthetők és kirothaszthatók. Ez a módszer csökkenti EJ, szállítási költségeket és a szemét és az iszap jobb keveredése következtében a rothadás gyorsabban folyik le. — 3. Végül a szemétgyűjtés és szállítás teljesen elmarad akkor, ha a háztartások konyhai lefolyójába megfelelő aprítóberendezést szerelve, a konyhában előálló hulladék és ételmaradék mar megdarálva kerül a szennyvízbe és onnan a tisztítótelepre. Ez a legtökéletesebb eljárás, és valószínűleg ez a jövő fejlődés iránya. * A szemét kétrészre választását küszöböli ki egy másik eljárás, amellyel Hollandiában kísérleteztek egy kisváros szennyvíztisztító-telepén. Itt a teljes szemétmennyiséget — kézi és mágneses kiválogatás után — megdarálják, dobszitán szétválasztják, a szennyvízbe adagolják, homokfogóban a homoktól, salaktól elkülönítik, a szerves anyagokat leülepítik és az iszapot rothasztják. Mind a gázfejlődés, mind a kirothadt anyag trágyaértéke szempontjából kiváló eredményeket értek el. Végül ismertetni kell egy egyre terjedő eljárást, amelyre nagy jövő vár a szocialista, fejlett mezőgazdaságot építő országokban. Az ismertetendő hulladékkezelés nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy egyrészt csökken a falusi dolgozók és a városi lakosság között még fennálló kulturális és kényelmi különbség, másrészt az ország energiakincsének növelésére szolgál, végül, de nem utolsósorban, a mezőgazdaság annyira szűk keresztmetszetét jelentő szerves trágyatermelés fokozásához járul hozzá. A rothasztási kísérletek vázlatos tárgyalásánál láttuk, hogy az emberi fekália^ (rácsszemét), a vásárcsarnoki szemét (háztartási hulladék), a kukoricacsutka és kukoricaszár (mezőgazdasági hulladék), a sertés- és marhatrágya kiválóan alkalmasak az anaerob rothasztásra. A rothasztás során metángáz képződik és a visszamaradó kirothadt anyag szervestrágyaként felhasználható. A külföldi szakirodalomban számos tanulmány jelent meg, amely az említett, rothasztásra alkalmas anyagok körét kitágítja. Ilyen roihadásra alkalmas anyagok a burgonyahéj, elszáradt burgonyaszár, törek, szalma stb., továbbá különböző ipari szennyvizek iszapja, mint a sörgyári, tejüzemi, vágóhídi, papírgyári, cukorgyári stb. szennyvizeké. Képzeljünk el ezek után egy tanyaközpontot, vagy egy állami gazdaság központját, amely megfelelően csatomázva van. Az előálló szennyvíz kezelésére feltétlenül kell építeni szennyvíztisztító berendezést. Ha az ülepített iszap rothasztására szolgáló berendezés méreteit a szükséglet arányában megnöveljük, lehetőség nyílik arra, hogy az eddig trágyatelepen — sok helyen trágyadombon — kezelt trágyát, továbbá az általában közvetlenül eltüzelt hulladékokat anaerob rothasztással értékesítsük. A fejlődő gázmennyiség a központ energia-szükségletét részben vagy teljesen fedezné; a kirothadt anyag pedig a rothasztás révén feltáródva, mint kiváló szerves trágya használható fel a mezőgazdaságban. A termelt gáz hasznosítása igen sokoldalú lehet, mert ha félnapi gázfejlődésnek'megfelelő mennyiségű gáz tárolására lehetőség nyílik, a gazdaság napközben változó energia-szükségletéhez kellően alkalmazkodni lehet. így a termelt elektromos áram világításra és a gazdaság minden gépének hajtására használható fel ; a gáz közvetlenül alkalmazható télen a lakóházak, nyáron esetleg gyümölcsaszaló berendezések fűtésére. Bár nem nagy jelentőségű, de érdekes megemlíteni, hogy a rothasztó-