Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

Hulladékok anaerob rothasztása II kútból eredő iszappal szivattyú segítségével, keveri —i „oltja" — a friss iszapot. Németországon kívül 1914 előtt már Birmingham-ben (Anglia) alkalmazták ezt az eljárást. Ugyanilyen elv szerint alakították át 1921-ben az Essen-Fronhausen-i ülepítő-berendezést. Az Emscher-kutak nem működtek eléggé jól — az alacsony, -f- 12,0° С évi tartány-középhőmérséklet miatt a rothasztótér kicsinek bizonyult — ezért egy utórothasztó-tartányt építettek, amely előtt az Emscher-kútból származó félig kirothadt iszapot összekeverték az utórothasztó-tartány jól kirothadt iszapjával, és ezzel kiváló eredményeket értek el. 1926-ban ezen a telepen nagyobb átalakításokat hajtottak végre különválasztott rothasztó létesítésével, mikoris meleg szennyvízzel fűtötték kívülről a rothasztótartányt és csavarlapátos keverőket szereltek fel. A csavarlapátos keverek' a tartány egész térfogatát függőleges irányban mozgatják. A szakirodalomban hosszú vita fejlődött ki a keverésről. Hosszas laboratóriumi kísérleteket folytattak főleg annak megállapítására, hogy a kettős terű (Emscher-kút), vagy a különválasztott rothasztó-berendezések működése előnyösebb-e. Eszerint bedolgozott rothasztótérben, amelyben elegendő érett iszap van, a keverés a végtermék szerves anyagtartalmát lényegesen nem csökkenti. A kísérletek azt mutatták, hogy az iszap lebomlása a leggyorsabb és a gázfejlődés a legnagyobb akkor, ha naponként adagolnak friss iszapot, és ugyanannyi víz eltávozik, keverés nincsen, tehát a viszonyok az Emscher-kútéval azonosak. A kutatók egyöntetűen megállapítják, hogy bár keverés esetén a gázmennyiség (kb. 10%-kai) növekszik, ez a növekedés javarészben a gáz C0

2 tartalmának növekedéséből adódik. A víz ugyanis a C0

2-t nagyobbmérték ben nyeli el, különösen a rothasztótartányoknál 8—10 m-es mélység, tehát nagyobb nyoiAás mellett. A keverés a felszínre hozza a mély rétegekből a vizet és iszapot és így a szénsav felszabadul. A keverés előnyei azonban a rothasztó-berendezés üzeme során jelentkeznek : 1. az úszóréteget eltünteti, 2. a friss hideg iszapot azonnal eloszlatja az egész tartányban és lehetetlenné teszi a savanyú iszapfészkek képződését, Э. fűtés esetén a meleget az egész tartányban egyenletesen elosztja, 4. állandó keverés esetén az iszapnak a fenéken történő leülepedését meggátolja és így lehetőséget ad arra, hogy a teljes tartánytérfogat állandó rothadásban legyen, minek következtében nagyobb mennyiségű iszappal terhelhető meg, 5. ha nagyobb a terhelés, nagyobb a gázfejlődés, 6. nehezen rothadó iszaptól (pl. rácsszemétnél) a keverés mechanikai aprító hatása is érvényesül. A keverés gyakorlati keresztülvitele egyesek szerint a rothasztótéren kívül elhelyezett szivattyúval való átkeveréssel, vagy függőleges tengelyű csavarlapátos keverővel, mások szerint vízszintes irányú keverővel vagy vízszintes tengely körül forgó lapátos keverővel oldható meg legjobban. Oltás A rothadás megindítása a legkönnyebben úgy történik, hogy a frissen leülepedett iszapot már kirothadt iszappal összekeverjük. Ezt a folyamatot oltásnak, inokulációnak nevezzük. Az oltás két szempontból előnyös : 1. A friss iszapot beoltja a rothadást előidéző mikroorganizmusokkal és enzi-