Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VII. Trummer Árpád: Víztározási lehetőségek a felső Zagyva és a Tarna völgyében

124 Trümmer—Babos A 10. táblázatban a költségek mellett szerepel- az 1 m

3 hasznos vízmennyiségre eső befektetés összege is, amely 0,70—-7,89 Ft között mozog. A költség a g it magassága és a tározó befogadóképessége szerint változik, illetőleg ezek függvénye. Természetes, hogy emellett a kapcsolatos mellékköltségek (kitelepítés, út-, vasút-áthelvezés, stb.) sem hanyagolhatók el. Néha ezek túlsúlyba jutnak, mint pl. a Sirok alatti megoldásnál, ahol a befektetési költségnek mintegy 80%-a esik a mellékköltségekre. Ennek ellenére a megoldás nagyón gazdaságos. Éppen ezért a gazdaságosság kérdését csakis az összes tényezők figyelembevétele alapján szabad elbírálni. A legkedvezőbb megoldások rendre 0,70, 0,96 és 2,04 Ft-tal teszik lehetővé egy köbméter hasznos víz tározását. Ezek közül az első kettő vetekszik a hegyvidéki tarozásoknál élérhető eredményekkel. Ezzel szemben vannak igen költséges megoldások is (M ítrakeresztes, Forró puszta). A Tarna folyón létesíthető megoldások költsége általában kedvezőbb, mint a legtöbb Zagyva vidékié. • Minthogy a tározással való vízbeszerzés költséges, minden vízpazarlással járó öntözési módot mellőzni kell. De kerülnünk kell a vízvezetéssel járó veszteségeket is. Ezért a tárolt vizet lehetőleg a tározóhelyek közvetlen közelében kellene felhasználni, ami azonban a szűk völgyek miatt csak ritkán sikerülhet. Az öntözővíz továbbvezetésének kérdése éppen ezért az egyik leginkább tanulmányozandó részletté válik. A víz továbbvezetése történhetik magában a vízfolyás medrében, vagy külön öntöző főcsatornábán. Az első megoldásnál sok a vízveszteség, továbbá számos szivattyútelepet kell megépíteni és üzemben tartani. A másik megoldás a gravitációs öntözőcsatorna. Nagyobb távolságokra^vezetésnél esetleg csak költséges burkolt szelvény felel meg a nagyobb mértékű vízelszivárgás miatt. Ezt a kérdést csak részletes vizsgálat és költségösszehasonlítás döntheti el. Közelebbről szemlélve a kérdést, a tari völgyelzárás kereken 2800 ha-nyi öntözés vízszükségletét "biztosítaná, tehát a Zagyva medrében 1,5 m

3/se<vízmennyiség vezetéséről kellene gondoskodni. A szerző szerint ez a mederben fm-enkint 4—8 m

8-nyi, új öntözőcsatorna esetén 6—8 m

3-nyi földmunkát és 4—6 m

2 burkolatot jelentene. Ezek szerint az első esetben fm-enkint 40—80 Ft, míg az utóbbiban 150—200 Ft beruházással kell számolni. Ha az öntözéseket Hatvanig, 25 km hosszú völgyszakaszon létesítenék, akkor a Zagyva, medrében történő vízvezetés az öntözéseket 1—2 millió Ft további befektetéssel terhelné. Külön öntözőcsatorna esetén pedig 3,8—5,5 millió Ffc lenne a vízvezetés költsége. Eszerint a víztárolás és a mederben való = 5000 Ft lenne a liektáronkinti költség. Ehhez hozzájárulna az egyes telepek belső berendezésének költsége, amit a szerző a vízemeléses megoldásnál 2600 Ft/ha-ra, míg gravitációs (külön öntözőcsatornás) elrendezésnél 1700 Fo/ha-ra becsül. így kapja végeredményül, hogy a völgyzárógáttól való távolságtól függően a vízfolyás medrében való továbbvezetésnél (vízemeléssel) az öntözés hektáronkinti befektetési költsége 5950—6500 Ft, míg külön IX. A tárolt öntözővíz hasznosítása vízvezetés együttes költsége Hatvannál hektáronkint 3900 Ft. lenne. Űj öntözőcsatorna esetén átlagosan 9 400 00

0 + 1 500 000 2800 9 400 000 + 4 600 000 2800