Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

A víz hőmérséklete és iszaptartalma 67 ahol v

t я t hőfoknak megfelelő nyúlósság. (Az idézett képlet csak kis Reynoldsszámokra érvényes, de a vizsgálat így szembeszökőbben mutatja a hőmérséklet hatását. Nagyobb Reynolds-számok esetén a hőmérséklet befolyása csökken.) A fentiek értelmében lia t = 0 5 10 15 20 25 30 40 60 80 100 C° »m - 1,78 1,47 1,30 1,14 1,00 0,91 0,82 0,66 0,48 0,37 0,30 x 10-« m

2/sec v

t/v

l

0 = 0,971 0,989 1 1,012 1,024 1,033 1,043 1,064 1,096 1,122 1,144 A felszíni vizek hőmérséklete 0 és 25 C° között változik. Mint látjuk, ezeken a határokon belül a hőfok befolyása a sebességre kisebb, mint a szárnyméréssel elérhető pontosság. Ezért hidraulikai számításainknál a víz hőfokát általában figyelmen kívül hagyhatjuk. Hévizek elvezetésére szolgáló árkok és csatornák méretezésénél a hőfok befolyásának elhanyagolása a biztonság javára szolgál. Meg kell még vizsgálnunk a víz szennyezettségének, sűrűségének a befolyását is. I'] tekintetben Filep Lajos kisszámú, de gondos kísérlete lehet segítségünkre.

uSzerinte az iszapos víz sebessége vi = jv ahol a 0 < / < 1 szorzótényező értéke az iszapos víz sűrűségétől és a meder erdőségétől függ. Ha az iszap és a víz súlyszerinti keverési arányát, vagyis az 1 súlvrész száraz iszapra jutó víz súlyát x-szel jelöljük, és y a Bazin-féle érdességi tényező, 6,5 x

3 — x

2 6,5 x

3 + 200 y 14 Ha térfogat szerint számítjuk a keverési arányt (az iszap térfogatába a szemcsék közti térfogatot is beleszámítva) közelítőleg z — 1,6 ж és ^ 4,3 z

3 — z

2 4,3 z

3 + 450 у 14 Gyakorlati tájékozásul nézzük / értékének változását a súlyszerinti keverési arány fiiggvényéban az x — 0 (száraz iszap) és x = oo (tiszta víz) határok közt. Ha z = 0 1 10 100 1000 oo ' facsatornában / = 0 0,251 0,983 0,998 ~ 1 1 (y = 0,16) földmederben / = 0 0,019 0,943 0,998 ~ 1 1 (Г = 1,30) A természetes vízfolyások iszaptartalma rendesen 1 kg/m

3 alatt van [pl. a Tiszán tízéves átlagban 450 g/m

3] 6

3 és árvíznél is ritkán haladja meg a 10 kg/m

3-t (a Tiszán Záhonynál mért maximum 2950 g/m

3), ami 1:100 keverési aránynak felelne meg. Ennél 10-szerte iszaposabb, köbméterenként 100 kg iszapot tartalmazó víz esetében is még nyugodtan használhatjuk képleteinket. Természetes vízfolyások esetében az iszaptartalom előfordult felső határa 500 kg/m

3 körül van (a kínai Alföld egyes folyói). Ezeknél a valóságos sárfolyóknál már 1:2a keverési arány, tehát Hz iszap hatását figyelembe kell venni. 62 FILEP LAJOS: Feltöltés iszapolással és az iszap folyása nyílt csatornákban. Vízügyi Közlemények, 1930/1. szám.