Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

258 Szakirodalom, és Г) = (z—a), a fenéktől mért z mélységnek a fenék közelében lévő a rétegvastagsággal csökkentett értéke, rj

0 = a felszínnek megfelelő rj érték, r

0 a fenéken mért nyíróerő. A számítás során tett feltevések és elhanyagolások a következők : 1. egyenletes síkbeli áramlásról van szó és a lebegtetésben egyensúly uralkodik ; 2. a tangenciális erők számításánál nincs figyelembevéve, hogy a lebegtetett anyag megváltoztatja a folyadék sűrűségét ; 3. a turbulencia mértéke a függélyes minden pontján azonos (ezért kell figyelmen kívül hagyni a fenék közelében lévő réteget) ; 4. a keveredési együttható (e) a lebegtetésnél ugyanaz, mint két folyadékréteg közt, és 5. az ülepedési sebesség a turbulens áramlásban ugyanakkora, mint nyugvó vízben. Különösen a két utolsó feltevés vitatható, mert 1. az £ együttható azt a sebességet jellemzi, amellyel az egyik rétegből a szomszédos másikba áthatoló vízrészecske megváltoztatja viselkedését, hogy az előbbiben uralkodó viszonyok helyett a másikban uralkodóhoz idomuljon, — márpedig a tehetetlen, és a víznél súlyosabb iszapszemek aligha követik ebben a környező vízrészecskéket, és 2. az ülepedési sebességre vonatkozó feltevés legalább is igazolásra szorulna. Mégis, Hurst vizsgálátai szerint az £j dn • u)

l dz alapösszefüggés helyesnek látszik, csak éppen £j = e , oj

1 =/= CD és EJ a szemnagyságnak is függvénye. A töménységeloszlás görbéjét tehát már meg tudjuk határozni, ha egy pontban megmértük a töménységet. Lane és Kalinske összefüggést vezettek le a bizonyos szemnagyságra vonatkozó, a fenék közelében mért n

a töménység és az ugyanezen szemnagyságnak a mederanyagban képviselt súlyszázaléka közt. Az elméletet a természetben végzett mérések nem igazolták, de úgy látszik, hogy a számításokban szereplő tco — <0/1/ T

0/g paraméter mégis figyelemreméltó a lebegés megindulásának vizsgálatánál. Értéke ugyanis 0 felé csökkenő töménységnél az egységhez közeledik, mint határértékhez. Kalinske és Hsia újabb kutatásai szerint a lebegés megindulásának kérdésébe belejátszik a szemátmérőnek a határréteg vastagságához való viszonya is. A lebegő hordalék leülepedésének és megindulásának kérdése tehát még tisztázatlan. Károlyi Zoltán Stecher В.: Rozsda elleni bitumen-védőbevonatok. (BitumenHeiss

anstriche für stählerne Wasserleitungsrohre). Die Wasserwirtschaft, 40. évf., 8. szám. — Stuttgart, 1950. — 238—240. old., 3 ábra. E. T. О. 620. 198 : 626/628 A vízépítési vasszerkezeteket ós a vízvezetéki acél-nyomócsöveket rozsdásodás ellen ma leginkább bitumen-bevonatokkàl vódik. Az olajfestékek erre a célra kevésbbé alkalmasak, mert teljes megszáradásukhoz mintegy 10 hét kell, és ha ezt az időt nem várjuk ki, élettartamuk nagyon rövid. A bitumen gyorsan szárad ós tartós. A védőréteg jósága 1. a felhasznált anyag minőségétől és 2. a bevonat készítésétől függ. A kereskedelmi forgalomban igen sok rozsdavédő bitumenkészítmény kapható. Összetételük és így minőségük is nagyon különböző, és csak kísérlettel lehet eldönteni, liogy egy-egy adott esetben melyik a legmegfelelőbb. A szerző a Dortmund—

Ems csatorna munkálatainál azt az egyszerű ós olcsó megoldást választotta, hogy az ajánlatokhoz csatolt, védőbevonattal ellátott néhány tucat vaslemezt felfüggesztve, a csatorna vizébe